A tűz két arca

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

A TŰZ lehet barát és ellenség is. Megújíthatja a tájat, de le is tarolhatja. A nagy tüzek pusztító erővé válhatnak, melyeket roppant nehéz megfékezni.

Az 1997-es indonéziai tüzek például jól szemléltetik, hogy mekkora pusztítást tud véghezvinni a tűz. Ebben az évben erdőtüzek alakultak ki az országban, óriási kárt téve a földeken, az emberek egészségében és a gazdaságban. A veszedelmes füst átgomolygott nyolc szomszédos ország fölé. A becslések szerint 75 millió ember volt kitéve a füst hatásának. A beszámolókból kiderül, hogy 20 millió embert kezeltek asztmával, tüdőtágulattal, szív- és érrendszeri betegségekkel, valamint szem- és bőrpanaszokkal.

Szingapúrban a szennyezettség ijesztő méreteket öltött. A várost füst takarta be. „Mindannyian a lakásunkban rekedtünk” — panaszkodott egy helybeli asszony, aki félt elhagyni légkondicionált házát. A legrosszabb napokon az emberek a füstrétegtől nem látták az égboltot.

A következő évben, 1998-ban Brit Columbia (Kanada) 8000 lakójának kellett elhagynia az otthonát, mert a lángok vészesen közeledtek a lakóhelyük felé. Ez a tűz csupán egyike volt annak a csaknem ezer tűzvésznek, mely az év során Kanadában tombolt, és amelyek közül 115 egy ideig megfékezhetetlennek tűnt. Egy tűz, mely Alberta északi részén tombolt, 35 000 hektárnyi erdőt semmisített meg. Egy helybeli lakos megjegyezte: „Olyan volt, mintha atombombát dobtak volna le. A környéket óriási fekete füstfelhő borította.”

A tűz mint ellenség

A tűz a nagy erejű természeti elemek egyike. Egy tomboló erdőtűz (vagy bozóttűz) átalakíthatja a tájat, megbonthatja az egyensúlyt a növényfajok között, megváltoztathatja a vadvilág összetételét, és veszélybe sodorhat emberi életeket, valamint tönkretehet anyagi javakat.

Egy súlyos tűz hozzájárulhat az erózióhoz. A forró nyarakat gyakran heves esőzések kísérik, és ezek elmoshatják a lecsupaszított talajt. A tűz a növényfajokat sem kíméli: az érzékenyebb fajok némelyike megsínyli ezt a folyamatot, és kipusztul, míg más fajok jól alkalmazkodnak. Sajnos általában azok a nemkívánatos gyomok szerencsésebbek, melyek az őshonos növényvilág kárára terjeszkednek.

Ilyenkor azok az állatok is veszélybe kerülnek, amelyeknek az életben maradásuk bizonyos őshonos növényektől függ. Ausztráliában a veszélyeztetett fajok közé tartoznak az olyan őshonos emlősök, mint például a koala és az erszényes róka, és hamar kipusztulhatnak, ha a tűz megsemmisíti a természetes élőhelyük jelentős részét. Az elmúlt 200 évben Ausztrália elveszítette esőerdőinek 75 százalékát és faállományának 66 százalékát, ezenkívül kipusztult 19 emlősfaj és 68 őshonos növényfaj, melyeknek többsége a világon sehol másutt nem található meg.

A városok terjeszkedésével fákkal és bokrokkal borított területeket is beépítettek, az emberek pedig sebezhetőbbé váltak az erdőtüzek pusztító hatásaival szemben. 1997 decemberében több  mint 250 000 hektárnyi erdő állt lángokban, mivel Sydney külső kerületeiben és a Kék-hegység körül elterülő kisvárosokban több száz tűz tombolt. Ezeknek a tüzeknek körülbelül a felét nem lehetett megfékezni. A tűzoltók parancsnoka azt mondta, hogy az elmúlt 30 évben nem látott ezeknél szörnyűbb tüzeket. Több száz embernek kellett elhagynia az otthonát, és némelyikük háza a lángok martaléka lett. A tüzeknek volt két halálos áldozatuk is. 2001. december végétől kezdődően a tüzek, melyeket vélhetően gyújtogatók lobbantottak lángra, 753 000 hektárnyi erdőt semmisítettek meg.

Mi okozza a tüzeket?

Számtalan oka lehet a megfékezhetetlen tüzeknek. Ezek egyike az El Niño-jelenség okozta időjárás, mely időszakosan meleggé és szárazzá teszi a világ különböző térségeit. Azokon a területeken, ahol az El Niño miatt az évszakhoz képest túl nagy a szárazság, könnyen tüzek kaphatnak lángra.

Gyakoribb azonban, hogy meggondolatlan emberek felelősek a tüzekért. Sok országban bűncselekménynek számít az, ha valaki szándékosan borít lángba egy területet. Egyesek szerint szándékos gyújtogatások, illetve balesetek idézték elő az új-dél-walesi (Ausztrália) állami erdőkben kialakult tüzek több mint felét.

A környezettel való felelőtlen bánásmód is súlyos tüzekhez vezethet. Az erdőirtás és a fakitermelés miatt az erdők gyúlékonyabbá válnak, mivel a fakitermeléskor keletkező fahulladék növeli a tüzet tápláló réteget. A lombkorona is ritkul, ami lehetővé teszi, hogy a napfény eljusson az avarrétegig, és kiszárítsa azt. Elég egy szikra, mely lángra lobbantja ezt a gyúlékony réteget, és máris olyan tűz jöhet létre, amely könnyen megfékezhetetlenné válik.

Gazdasági szempontok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nagyobb tüzek alakuljanak ki. Indonéziában az égetéses-irtásos földművelést már évszázadok óta alkalmazzák a mezőgazdaságban, és nemigen zavarták meg vele a természet egyensúlyát. Ha a földművesek óvatosan és szabályozottan használják a tüzet, akkor azok a természetes tüzekhez hasonlóan hatnak a környezetre. Az utóbbi időben azonban kezdték nagyüzemi méretekben végezni a hagyományos égetéses-irtásos földművelést. Mivel a világpiacon egyre nagyobb a kereslet az olyan termékek iránt, mint például  a pálmaolaj, az erdőket kivágják, hogy gyorsan növő, anyagi hasznot hozó növényeket ültessenek a helyükbe. A föld megtisztításának a legkönnyebb és legolcsóbb módja a természetes növényzet felégetése. Az emberek ezért több ezer hektárnyi területet égetnek fel, mit sem törődve azzal, hogy ha elegendő erdőséget őriznének meg, az hosszú távon is hasznos lenne.

A tűz mint barát

Bár a tűz rombolhat és pusztíthat is, számos növény- és állatfajra kedvezően hathat, sőt, még a természet egyensúlyának a megőrzésében is létfontosságú szerepe lehet. Milyen értelemben?

A tűz az ember egyik legrégebbi barátja, hiszen meleget és fényt ad, illetve főzni lehet rajta. A bennszülött ausztráloknál évszázadok óta része a napi tevékenységeknek. A tűz annyira fontos a bennszülött janyuva népnek, hogy több mint egy tucat szavuk van a különféle tüzekre és azok hatására. Például a kambambarra szót használhatják, amikor egy erdőtűzről vagy futótűzről beszélnek, a warrman szót pedig akkor, amikor egy kiégett vidékre utalnak, mely ideális a vadászatra. A felfelé gomolygó füstöt, mely végül felhőt alkot, rrumarrinak nevezik.

Ezeknek a bennszülötteknek a földművelési módszeréhez hozzátartozik az is, hogy felperzselik a földjüket. Kisebb méretű és erősségű tüzeket gyújtanak; így próbálják csökkenteni a felhalmozódott, elhalt, elszáradt növényi részek mennyiségét, melyek a futótüzek legfőbb táplálói. A tűz ilyen szabályozott használatáért cserébe a föld eltartja a bennszülötteket. A növények és állatok élőhelye is fennmarad, ezenkívül csökken annak a veszélye, hogy az embereket hirtelen kialakuló veszélyes futótüzek csapdába ejtsék.

A tervszerű égetés értéke

Amikor több mint 200 évvel ezelőtt európai telepesek érkeztek Ausztráliába, kezdett felborulni a kényes egyensúly, mely egykor az ember, a természet és a tűz között állt fenn. Ha az európaiak tüzet láttak, úgy gondolták, hogy azt rögtön el kell oltani. Ennélfogva ritkábbak lettek a tüzek, de amikor aztán fellobbantak, hevesebbek és nehezebben megfékezhetők voltak, mert az őket éltető elszáradt növényi részek felhalmozódtak. Az utóbbi időben azonban a kormányzati szervek, tanulva a bennszülött ausztráloktól, egy programot dolgoztak ki a tervszerű égetésre. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy szabályozott égetésekkel meg tudják akadályozni a tragikus tűzvészeket. A kisebb tüzeket nem az erdőtüzek időszakában gyújtják. Ezek a tüzek lassan terjednek, kisebb a lángjuk, és úgy emésztik meg az avart, hogy eközben nem ártanak a fáknak. Általában az esti harmat eloltja őket.

Az erdőtűz-szabályozás célja, hogy a tervszerű égetésekkel megvédjék az embereket és javaikat, és megőrizzék az őshonos növények meg állatok sokféleségét. A tervszerű égetéssel megfékezhető bizonyos behurcolt gyomok agresszív terjedése. Ezek a tüzek segítenek megőrizni az élőhelyek sokféleségét is, ami az őshonos állatok megmentéséhez elengedhetetlen.

 Úgy tűnik, hogy egyes növényfajok magja a „hőkezelés” hatására csírázik ki. Némelyik magnak olyan kemény a tokja, hogy csak a tűz tudja felnyitni, és csak ezután tud nedvesség szivárogni bele. Megfigyelések alapján arra lehet következtetni, hogy a tüzeket kísérő füst is segíti a csírázást. Körülbelül 70 olyan alkotóelem van a füstben, amelyről azt gondolják, hogy fontos a csírázás szempontjából; az egyik ilyen a nitrogén-dioxid.

Az égetés után a talaj gazdagon tartalmaz olyan tápanyagokat, mint a nitrogén és a foszfor. A tűz következtében felszabadulnak az avarban lévő tápanyagok, a napfény pedig könnyebben eljut a talajig, így az új növények ideális talajba ereszthetik a gyökerüket. Az akáciafajok magjai például egy-egy tűz után csíráznak ki, és nagyon jól érzik magukat abban a környezetben, melyet a tűz hagy maga után.

Úgy tűnik, hogy sok állat is hasznot merít a tűz utáni állapotokból. Különösen szeretik például az újonnan kisarjadt növényeket, melyek zsengébbek és lédúsabbak. Néhány kenguru- és wallabyfaj kedveli a gyakran felégetett erdőket. Ezekről az állatokról azt mondják, hogy „tűzfüggők”. Ez azért van így, mert a táplálékul és búvóhelyül szolgáló növények újjáéledését és fennmaradását is a tűz biztosítja.

Még mindig van mit tanulnunk

Egyre jobban kirajzolódik előttünk a tűz két arca. Ám nagyon összetett az a kölcsönhatás, mely a tűz és a környezet között áll fenn, és még mindig van mit tanulnunk róla. További kutatásokat kell még végezni arról, hogy a tűz milyen hatással van a növény- és állatfajokra. Azt is alaposabban meg kell vizsgálni, hogy milyen kapcsolatban van a tűz a bolygónk ökológiájával, és hogyan befolyásolja azt. Néhány kérdés, amely válaszra vár: Vajon a tüzek hozzájárulnak az üvegházhatáshoz? Milyen hatással van a tüzekből származó füst az időjárásunkra? Hogyan viselkednek a tüzek különféle körülmények között?

Jelenleg vannak olyan számítógépes programok, vagyis modellek, melyeket a tüzek viselkedésének előrejelzésére hoztak létre. Ezek elemzik a hőmérsékletről, szélsebességről és más időjárási jelenségekről, valamint az éghető anyagokról gyűjtött adatokat. A jelenlegi modellek sajnos nem mindig pontosak, és nem tudják előre jelezni a szokatlan jelenségeket, például a robbanásszerű tüzeket vagy a fellángolásokat. Sydneyben, az 1997-es tüzek során két tapasztalt tűzoltó életét vesztette, amikor egy tűz berobbant. Méltán nevezik ezeket a tüzeket a „halál ujjának”.

A nagy tüzekről különösen nehéz előrejelzéseket készíteni, mivel ezek sajátos légköri viszonyokat alakíthatnak ki, például erős szeleket gerjeszthetnek, valamint felhőket, sőt mennydörgéssel kísért zivatarokat hozhatnak létre. Az általuk gerjesztett szelek iránya vagy sebessége hirtelen megváltozhat, amitől a tűz kiszámíthatatlanná válik. A kutatók azt remélik, hogy ezeket a részleteket és más információkat felhasználva fejleszteni tudják majd a jelenlegi modelleket. Hasznos adat lehet még például a terület jellege és meredeksége, valamint a könnyen éghető anyagok eloszlása.

Az Egyesült Államokban a coloradói Nemzeti Légkörkutató Központ (NCAR) lépéseket tesz e cél érdekében. A központ egy C—130-as szállító repülőgépet rendkívül korszerű tudományos felszereléssel látott el, például hét számítógépet helyezett el a fedélzeten, melyek mindegyikét vastag szigetelés védi. A repülőgépnek az a feladata, hogy átrepüljön a tűz fölött, és adatokat gyűjtsön a szárnyaira erősített érzékelőkkel. Az adatokat ezután feldolgozzák a számítógépek. A repülőgépen van egy infrakamera, mely a Thermacam nevet viseli, és amellyel kimutatható a tűz erőssége különböző pontokon. Ily módon a NCAR tudósai felvilágosítást szereznek arról, hogy miként javítsanak a jelenlegi modelleken, melyekkel a tüzek viselkedését figyelik.

Remélhetőleg ezekkel a fejlettebb modellekkel a szakemberek biztonságosabban tudják majd szabályozni a tüzeket. Azzal, hogy pontosan tudják, hogyan fog viselkedni a tűz, csökkenthető az a veszély is, mely a közösséget védelmező tűzoltókra leselkedik.

Igen, a tűz puszító és megsemmisítő ellenséggé válhat, ha nem tudják megfékezni. De lehet jó barát is, hiszen létfontosságú szerepe van azokban a természeti körforgásokban, melyeket a Teremtő hozott létre a föld megújítására, valamint arra, hogy fennmaradjon a növény- és állatvilág kiegyensúlyozott sokfélesége.

[Kép a 25. oldalon]

Ijedt gímszarvasok kerülik ki a montanai Bitterroot-folyó völgyében tomboló tüzet

[Forrásjelzés]

John McColgan, BLM, Alaska Fire Service

[Kép a 26. oldalon]

Tervszerű égetés Ausztráliában

[Forrásjelzés]

Photo provided courtesy of Queensland Rural Fire Service