Globalizáció — Remények és félelmek

„A globalizáció korunk legjelentősebb gazdasági eseménye . . . Szerte a világon emberek milliárdjainak teremt olyan lehetőségeket, amilyenekről ezelőtt még csak nem is álmodhattak” (MARTIN WOLF, PÉNZÜGYI ROVATVEZETŐ).

„Mi, a föld lakosai egyetlen nagy család vagyunk. Az új korszak küszöbén új kihívásokkal és új globális problémákkal kell szembenéznünk, éspedig környezeti katasztrófákkal, a természetes erőforrások kiapadásával, véres háborúkkal és a szegénységgel” (EDUARD SEVARDNADZE, GRÚZIA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKE).

A VILÁGKERESKEDELMI SZERVEZETNEK az 1999 decemberében Seattle-ben (USA) megrendezett értekezletét lármás zavargások szakították félbe. A rendőrség könnygázzal, gumilövedékekkel és gázspray-vel felszerelkezve próbálta helyreállítani a rendet. Végül több száz tüntetőt tartóztattak le.

Mi váltott ki zavargásokat Seattle-ben? Jó néhány probléma — a munkahely elveszítésével kapcsolatos aggodalmak, a környezet pusztítása és a társadalomban tapasztalható igazságtalanságok. Egy szó mint száz, a tüntetők a globalizációtól féltek, vagyis attól, hogy milyen hatással lesz ez a jelenség az emberekre és a bolygóra.

Félelmük azóta sem csökkent. 1999 óta egyre nagyobb és erőszakosabb tüntetéseket szerveznek a globalizáció ellen. A világ vezetői most már félreeső helyeken igyekeznek megrendezni egyes csúcstalálkozókat, hogy a tiltakozók ne tudják egykönnyen megzavarni az értekezletet.

Persze nem mindenki tart a globalizációtól. Míg néhányan ezt okolják a világban tapasztalható minden csapásért, mások inkább úgy érzik, hogy a legtöbb problémára ebben rejlik a megoldás. Igaz, az emberek többsége talán semmit sem észlel a globalizációról folytatott szakadatlan vitatkozásokból. Sokaknak csak homályos elképzeléseik vannak arról, hogy mi is egyáltalán az a globalizáció. Ám bárhogy vélekedjünk is erről a jelenségről, már most is hatással van az életünkre, a jövőben pedig valószínűleg még inkább hatással lesz ránk.

Voltaképpen mi is az a globalizáció?

Néhányan a „globalizáció” szóval élnek, amikor a világ lakosainak és országainak az egyre nagyobb mértékű egymástól való függésére akarnak utalni. Ez a folyamat az elmúlt körülbelül tíz évben hihetetlenül felgyorsult, ami főként a technika óriási fejlődésének tudható be. (Lásd az 5. oldalon található bekeretezett részt.) Ez idő alatt a hidegháborúban egymással szemben álló blokkok valósággal semmivé lettek, a kereskedelmi korlátozások pedig csökkentek. A világ nagyobb tőzsdepiacai folyamatosan integrálódnak, az utazás pedig olcsóbb és egyszerűbb.

A világ fokozott mértékű integrálódása vagy egybeolvadása számos következményt vont maga után, mely a gazdaságban, a politikai életben, a kultúrában és a környezetünkben egyaránt  megfigyelhető. Sajnos a globalizáció következményei nem minden esetben kedvezőek. A Human Development Report 1999, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete adott ki, elmondta: „A földön élő minden ember életét sokkal szorosabb, erőteljesebb és közvetlenebb kapocs fogja össze, mint ezelőtt bármikor. Ez rengeteg új lehetőséggel kecsegtet, melyeknek kedvező, de kedvezőtlen fejleményeik is lehetnek.” Mint sok más emberi törekvésnek, a globalizációnak is vannak jó meg rossz oldalai.

Egy gazdagabb világban való bizakodás

A globalizáció „felvirágoztatta a tudományt és a kultúrát, és kedvezőbb anyagi körülményeket teremtett sok ember számára” — állítja a közgazdasági Nobel-díjas Amartya Sen. A Human Development Report 1999 hasonlóképpen rámutat, hogy a globalizációban „óriási lehetőség rejlik, talán eltörölhető lesz általa a szegénység a XXI. században”. Az ilyen optimista elgondolásokra az adott okot, hogy a globalizáció szembeszökően fellendítette az anyagi jólétet. Földünkön egy átlagos családnak napjainkban háromszor akkora a jövedelme, mint amekkora 50 évvel ezelőtt volt. *

Néhány elemző egy további hasznot is lát a gazdaság integrálódásában: úgy érzi, hogy a nemzetek még inkább vonakodni fognak a háborúzástól. Thomas L. Friedman a The Lexus and the Olive Tree című könyvében kijelenti, hogy a globalizáció „további ösztönző erő arra, hogy ne kezdjen senki háborúba, és költségesebbé is teszi a háborúkat, mégpedig olyan sok szempontból, hogy arra modern történelmünk folyamán még nem volt példa”.

Ezenkívül minél fokozottabb hatással vannak a föld lakói egymásra, annál nagyobb az esélye, hogy jobban összetartanak. Néhány emberjogi szervezetnek sikerült kihasználnia az internet nyújtotta lehetőségeket, hogy hatékonyan előmozdíthassa az általa képviselt ügyet. A taposóaknák betiltásával kapcsolatos 1997-es nemzetközi szerződést egyebek között úgy sikerült kiharcolni, hogy elektronikus postán keresztül mozgósították az ügyet támogató csoportokat szerte a világon. Ezt a fajta megközelítési módot, tehát hogy a hétköznapi embereket is bevonták az ügybe, úgy éljenezték, mint „egy új módszert arra, hogy miként lehet egy, az egész emberiséget érintő válsághelyzetet nemzetközi diplomácia útján megoldani a kormányzatok és a civil társadalom szoros együttműködésével”.

Noha a globalizációnak számos jótékony hatása van, sok ember mégis attól fél, hogy a káros következményei mellett elhalványulnak az előnyei.

Félelmek egy még megosztottabb világról

A globalizációval kapcsolatban alighanem az a legnyugtalanítóbb, hogy mennyire elmélyítette a szakadékot a gazdagok és a szegények között. A világ vagyona kétségtelenül megsokszorozódott, ám ezekből a javakból csupán néhány személy és ország meríthet. A föld 200 leggazdagabb emberének a nettó jövedelme most már több, mint amennyit a világ összlakosságának a 40 százaléka, vagyis körülbelül 2,4 milliárd ember együttesen keres. És míg a gazdagabb országokban élők jövedelme egyre nő, addig a szegény országok közül 80-ban az átlagkereset csökkent az elmúlt tíz év során.

A környezet pusztítása is nagyon aggasztja az embereket. A gazdasági globalizációt kereskedelmi érdekek fűtik, melyek sokkal inkább a nyereséghez, mintsem a bolygó megóvásához fűződnek.  Agus Purnomo, a Természetvédelmi Világalap indonéziai kirendeltségének vezérigazgatója elmagyarázza, hogy mi a fő gond: „Egyfolytában versenyt kell futnunk a fejlesztésekkel . . . Attól félek, hogy egy évtized múlva már mindenki kész lesz odafigyelni a környezetvédelemre, ám addigra nem lesz mit megvédeni.”

Az emberek amiatt is nyugtalankodnak, hogy lesz-e állásuk, ugyanis sem a munkahelyük, sem a jövedelmük nem biztos egy olyan világban, melyben a kisvállalatokat bekebelező óriáscégek és a nagyfokú versengés arra kényszeríti a vállalatokat, hogy átalakításokat hajtsanak végre. Persze a vállalatok szemszögéből nézve logikus, hogy a változó szükségleteknek megfelelően vegyenek fel, illetve bocsássanak el alkalmazottakat, hiszen így lesznek képesek növelni a bevételüket. Az emberek életét viszont teljesen feldúlják.

A pénzpiac globalizálódása ugyancsak bizonytalanabbá tette az emberek életét. A nemzetközi beruházók esetenként hatalmas összegeket fektetnek be fejlődő országokban, de ha a gazdasági helyzet rosszra fordul, habozás nélkül kivonják a tőkéjüket. Az ilyen hatalmas pénzveszteségek számos országot sodorhatnak gazdasági válságba. Kelet-Ázsiában az 1998-as pénzügyi válság során 13 millió ember veszítette el a munkáját. Indonéziában még azoknak a munkásoknak sem volt jobb a helyzetük, akiknek megmaradt a munkahelyük, hiszen a reálbérük a felére csökkent.

Érthető hát, hogy a globalizáció miért ad reménykedésre is, és félelemre is okot. De csakugyan van okunk félni a globalizációtól? És azt elvárhatjuk-e, hogy anyagi jólétet teremtsen? Vajon a globalizáció derűlátásra ad okot a jövőre nézve? A következő cikk ezeket a kérdéseket fogja taglalni.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 3. oldalon]

A föld 200 leggazdagabb emberének a nettó jövedelme több, mint amennyit a világ összlakosságának a 40 százaléka együttesen keres

 [Kiemelt rész/képek az 5. oldalon]

TECHNIKA — A GLOBALIZÁCIÓ MOZGATÓRUGÓJA

Az elmúlt évtized során a technika forradalmasította a kommunikációt. Gyorsabban, olcsóbban és könnyebben léphetünk kapcsolatba emberekkel, és juthatunk hozzá információkhoz a világ minden részén.

TELEVÍZIÓ A világon a legtöbb ember megteheti, hogy tévézzen, még ha nincs is saját készüléke. 1995-ben 1000 főre 235 tévékészülék jutott, ami majdnem kétszerese az 1980-as adatoknak. Elég egy kisméretű parabolaantenna, és még azok is, akik elszigetelt helyen élnek, a világ minden részéről tudják fogni a közvetítéseket. „Ma már nincs olyan ország, mely képes lenne teljesen elszigetelni magát a globális médiától” — jelenti ki Francis Fukuyama, a politikai gazdaságtan egyik professzora.

INTERNET Hetente körülbelül 300 000 új taggal gyarapodik az internetfelhasználók száma. 1999-ben úgy becsülték, hogy 2001-re 700 millióan fognak rákapcsolódni a világhálóra. „Ennek eredményeként — mondja Thomas L. Fieldman író — a történelem folyamán még soha nem állt lehetőségében ennyi embernek, hogy ilyen sok embertársa életéről, termékeiről és elgondolásairól szerezhessen tudomást.”

TELEFON A száloptikai kábelek és a műholdas hálózatok óriási mértékben csökkentették a telefonköltségeket. Egy háromperces telefonbeszélgetés New Yorkból Londonba 1930-ban 245 dollárba (több mint 68 ezer forintba) került, 1999-ben már csupán 35 centbe (körülbelül 100 forintba). A rádiós hálózatok kiépítésével a mobiltelefonok használata éppolyan hétköznapivá vált, mint a számítógépeké. Úgy vélik, hogy 2002 végére körülbelül egymilliárd ember fog mobiltelefont használni, és sokan közülük az internetre is beléphetnek majd a telefonjukkal.

MIKROCSIP Az itt említett eszközök, melyeket mellesleg folyamatosan korszerűsítenek, egytől egyig mikrocsippel működnek. A mikrocsipek teljesítménye 18 havonta megkétszereződik, és ez már 30 éve így megy. Még soha ezelőtt nem lehetett ilyen sok információt ennyire kis helyen tárolni.