Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Találkozás a titokzatos hópárduccal

Találkozás a titokzatos hópárduccal

Találkozás a titokzatos hópárduccal

AZ ÉBREDJETEK! FINNORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A HÓPÁRDUC az egyik legtitokzatosabb állat. Keveseknek adatott meg, hogy természetes környezetében figyelhessék meg, és nagyon keveset tudunk az életmódjáról.

Finnországban a Helsinki Állatkert egyik kiemelkedő látványossága a hópárduc. A hópárducot sokan a nagymacskák legszebbikének tartják; különös szokásai miatt ez a macskaféle elbűvölő állat.

A világ tetején

Bár a hópárduc Bhutántól Oroszországig legalább tizenkét országban megtalálható, leginkább a Himaláját szokták megjelölni az élőhelyeként. Ez a világ legmagasabb hegysége, és lélegzetelállítóan szép, ámde nem embernek való hely. Közép-Ázsia hegyvidéke ugyanis a leghidegebb és legzordabb tájak közé tartozik.

A hópárduc azonban egészen jól érzi magát 3000—4500 méteres magasságokban. Vastag bundája kellően megvédi a hidegtől, nagy orrürege pedig lehetővé teszi, hogy a ritka hegyi levegőből hozzájusson az oly fontos oxigénhez. Széles és szőrös mancsainak köszönhetően fürgén mozog a nagy hóban is. Vajon a sziklákkal szabdalt hegyi terep kifog a hópárducon? Dehogy, hiszen hosszú, bolyhos farkával kormányozva képes úgy tizenöt métereset ugrani két szikla között, és ezzel lekörözi még a szürke óriáskengurut is.

A hópárduc általában 25-45 kilogrammot nyom, a magassága körülbelül 60 centiméter, hossza pedig a farkával együtt két méter. De igazán a természete teszi páratlanná ezt az állatot. „Nagyon szelíd — mondja Leif Blomqvist, a Helsinki Állatkert igazgatója. — A hópárduc könnyen barátkozik az emberrel, és reggel az állatkertben mindig előjön, hogy üdvözölje az ápolóját.” Leif Blomqvisttól azt is megtudjuk, hogy már a kölyköknél is megmutatkozik a szelídség. Azt mondja, hogy a hópárduckölykök „nem ellenkeznek, amikor az állatkerti dolgozók megmérik és beoltják őket”. Miért, hogyan viselkednek más párducfélék kölykei hasonló helyzetben? Blomqvist úr elmondja, hogy „szinte képtelenség hozzájuk nyúlni. Csak védőruhában és védőkesztyűben lehet elvégezni a feladatot, annyira vadul védekeznek.”

Miért látják olyan ritkán?

Eléggé reménytelen lenne egy hópárduccal bújócskázni, ugyanis ez a fehér-szürke macska teljesen beleolvad a hegyi környezetbe. Ügyes álcázó képessége az egyik magyarázat arra, hogy miért láttak eddig olyan kevés hópárducot a vadonban. Előfordult, hogy kutatók, akik a zord hegyekbe merészkedtek, hogy tanulmányozzák ezt a titokzatos macskafélét, úgy tértek vissza útjukról, hogy egyetlenegy hópárducot sem láttak!

Amiatt is nehéz megpillantani a hópárducokat, hogy nagyon visszavonultan élnek. Ráadásul elég nagy a területük, mivel a hegyekben csak elszórtan találnak zsákmányt, például egy vadjuhot vagy vadkecskét. Mivel az orvvadászok kapzsiságtól hajtva igyekeznek minél több hópárducbundát megszerezni, sajnos tovább csökkentették a populációt, úgyhogy most már veszélyeztetett fajként tartják számon a hópárducot. * Az állatkertek nagy erőkkel azon fáradoznak, hogy megmentsék ezt a rendkívüli állatot.

A hópárduc Helsinkiben

A Helsinki Állatkertnek elég jól sikerül szaporítania a hópárducot. Az intézmény 1976-ban azt a megbízást kapta, hogy vezesse a hópárducok nemzetközi törzskönyvét. A törzskönyv segít nyomon követni a fogságban élő hópárducok populációjának alakulását.

Sok állatkerti fajról vezetnek hasonló törzskönyvet, de különösen a veszélyeztetett fajokról. A törzskönyv az adott faj állatkertekben élő összes példányáról tartalmaz részleteket. Az állatkerteknek értesíteniük kell a törzskönyv vezetőjét, ha kölykök születnek, ha valamelyik állat elpusztul, illetve ha átszállítanak egy állatot másik állatkertbe. A törzskönyvek alapján választanak ki megfelelő párt a fogságban tartott állatoknak. „Az ilyen populációk viszonylag kicsik, ezért könnyen előfordulhat degeneráció vagy beltenyészet” — magyarázza Leif Blomqvist.

Egyedül a Helsinki Állatkertben több mint száz hópárduckölyök jött világra, és a legtöbbjüket elküldték más állatkerteknek külföldre. A populációban úgy biztosítják a változatosságot, hogy az állatkertek gyakran cserélnek egymás között hópárducokat. Most olyan változatos a fogságban tartott hópárducok populációja, hogy nem kell újabb egyedeket befogni.

Számos állatkert — így a helsinki is — sokat tesz a vadvilág megőrzéséért azáltal, hogy igyekszik genetikailag egészséges állatpopulációt fenntartani. Emellett persze azt is lehetővé teszik, hogy a látogatók ritka állatok lenyűgöző látványában gyönyörködhessenek. A hópárduc kétségtelenül nagy hatással van az emberre, és dicséri a Teremtőt, aki „mindent szépen csinált” (Prédikátor 3:11).

[Lábjegyzet]

^ 11. bek. Nehéz pontosan meghatározni, hogy hány hópárduc él még a földön. A becslések szerint 3500-7000 példány van belőle.

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

16. oldal, középen: ©Aaron Ferster, Photo Researchers; 17. oldal, jobbra fent: © Korkeasaaren Eläintarha/Markku Bussman; lent: ©T. Kitchin/V. Hurst, Photo Researchers

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

Chuck Dresner/Saint Louis Zoo