Olvasóink írják

Nagyszülők Éppen most fejeztem be a „Fiatalok kérdezik: Hogyan kerülhetek közelebb a nagyszüleimhez?” (2001. május 22.) című cikk olvasását. A szüleim már régóta mondogatják, hogy tartsam a kapcsolatot a nagyszüleimmel, de mivel mindig ellenséges volt a viszony a szüleim és az anyai nagyszüleim között, úgy éreztem, hogy nem helyes, ha beszélgetek velük. Ez a cikk ráébresztett, hogy Jehova azt szeretné, ha ápolnám velük a kapcsolatot. Nem fogok állást foglalni a viszályban, hanem kizárólag Jehova oldalára állok.

C. L. M., Egyesült Államok

Csodálatosak ezek a nagyszülőkről szóló cikkek! Annyira örülök, hogy a levélírást is megemlítettétek! Még a „fiatalabbak” között is vannak néhányan — magamat is beleértve a 36 évemmel —, akik minden levelet és képeslapot megőriznek, amit csak kapnak. Olyan jó, ha az ember nem csak számlákat és reklámújságokat kap!

M. Q., Egyesült Államok

Szeretném megköszönni a 2001. április 22-i és a május 22-i számban megjelent cikkeket a nagyszülőkről. Bár a nagymamám messzire lakik tőlem, a szeretet szálai szorosra fűzik a kapcsolatunkat, pontosan úgy, ahogy a cikkben említett esetekben. Nagyi is Jehova Tanúja, így nagyszerű szellemi ismeretet kapok tőle. Van, hogy együtt készülünk fel a keresztény összejövetelekre. Mindig egyre nagyobb szeretetet érzek Jehova iránt, amikor csak látom, hogy nagyi milyen lelkesen szolgálja Istenünket. Ezek a cikkek abban segítenek, hogy fenntartsam ezt a különleges kapcsolatot vele. Hálás köszönetem!

G. M., Jugoszlávia

Van egy kérdésem. A nagypapám nagyon beteg, a nagymamámnak pedig kevés pénze van. Hogyan tudnék közelebb kerülni hozzájuk, ha nem tudnak eljönni velem kikapcsolódni?

T. O., Egyesült Államok

Az „Ébredjetek!” válasza: Ha a nagyszüleid a közelben laknak, meglátogathatod őket, vagy időnként felhívhatod őket telefonon. A helyzetüket tekintve lehet, hogy el is intézhetnél nekik néhány ügyet. Ahogy a cikkben már szó volt róla, egy másik módja annak, hogy közelebb kerülhess a nagyszüleidhez, a levélírás. Bármelyik módon közeledsz is hozzájuk, a nagyszüleid biztosan hálásak lesznek azért, hogy valamennyire kapcsolatot ápolsz velük.

Telefonok Egy nagy oktatási intézmény fizika tanszékén dolgozom, és nagyra értékelem a „Vonalban vagy — De hogyan?” (2001. május 22.) című cikküket. Világosan van megfogalmazva, és remélhetőleg ösztönzőleg hat azokra is, akik úgy gondolják, hogy a fizika túlságosan bonyolult, és nem lehet megérteni.

S. T., Nagy-Britannia

Köszönöm szépen a „Vonalban vagy — De hogyan?” című cikket. Engem is sokszor foglalkoztatott már ez a kérdés. Középiskolás diák vagyok, és nagyon szeretem az Ébredjetek!-et, mert időszerű, és már sokat segített, amikor házi feladatként fogalmazásokat kellett írnom. Köszönöm a kemény munkátokat!

H. W., Egyesült Államok

Nem az 1866-ban az Atlanti-óceánban lefektetett távírókábel volt az első, ugyanis Írország és Új-Fundland között elsőként 1858-ban fektettek le ilyen kábelt, csak ez feledésbe merült, mivel nem volt hosszú életű.

L. D., Nagy-Britannia

Az „Ébredjetek!” válasza: Cikkünk pusztán annyit állított, hogy „1866-ban sikerült »távíró«-összeköttetést létesíteni egy Atlanti-óceánt átszelő kábel segítségével Írország és Új-Fundland között”. Az elsőt valóban 1858-ban sikerült lefektetni, ahogy azt Ön jelezte nekünk. Ám néhány hét után felmondta a szolgálatot, s ezért nem is foglalkoztak vele többet.