Segítség a bántalmazott nőknek

HOGYAN lehet segíteni az erőszak áldozataiként szenvedő nőkön? Először is meg kell értenünk, hogy min mennek keresztül. Sokszor a bántalmazó nem csupán fizikai gyötrelmet okoz, hanem fenyegetőzik is, és megfélemlíti áldozatát, mígnem az értéktelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát.

Ezt éli át Roxana is, akinek a történetével már az első cikkben megismerkedhettünk. A férje időnként a szavakat használja fegyverként. „Megalázó nevekkel illet — tárja fel nekünk Roxana. — Ilyeneket mond: »Még az iskolát sem fejezted be. Hogyan is tudnál gondot viselni a gyerekekre nélkülem? Semmirekellő vagy! Sosem lesz belőled jó anya. Csak nem képzeled, hogy a hatóságok neked adják a gyerekeket, ha elhagysz?«”

Roxanát úgy tartja markában a férje, hogy minden fillérre ráteszi a kezét. Nem engedi neki, hogy használja a kocsit, és egész álló nap hívogatja, hogy tudja, éppen akkor mit csinál. Ha Roxana elmondja, hogy ő mit szeretne, a férje tajtékzik a dühtől. Így Roxana megtanulta, hogy soha ne mondjon véleményt semmiről.

Ahogyan láthatjuk, a házasságon belüli erőszak egy igen összetett téma. Ha szeretnénk támogatást nyújtani, figyeljünk oda együtt érzően az áldozat szavaira, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy a legtöbb esetben ezek a személyek nagyon nehéznek találják, hogy beszéljenek arról, amit átélnek. Az legyen a célunk, hogy erőt öntsünk az áldozatba, miközben engedjük neki, hogy a saját maga szabta iramban birkózzon meg a helyzetével.

Előfordulhat, hogy néhány bántalmazott nőnek a hatóságok segítségét kell kérnie. Van úgy, hogy egy kritikus helyzet nyomán — mint például amikor a rendőrség közbelép — a férj rádöbben tetteinek súlyosságára. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy amint a bántalmazó túl van ezen a krízisen,  sokszor nem érez többé indíttatást arra, hogy megváltozzon.

Vajon ajánlatos lenne a bántalmazott feleségnek elhagynia a férjét? Nos, a Biblia nagyon komoly döntésként kezeli a házastársak különélését, ugyanakkor nem kötelez egyetlen bántalmazott feleséget sem arra, hogy maradjon egy olyan férfi mellett, aki veszélyezteti az egészségét, sőt talán még az életét is. A keresztény Pál apostol a következőket írta: „Ha [a feleség] elmenne is, maradjon házasság nélkül, vagy pedig béküljön ki a férjével” (1Korintus 7:10–16). Mivel a Biblia nem tiltja meg, hogy szélsőséges esetekben különélésre kerüljön sor, minden nőnek a személyes döntése, hogy mit tesz, ha ilyen helyzetbe kerül (Galácia 6:5). Senkinek sem szabadna arra unszolnia egy feleséget, hogy hagyja el a férjét, illetve senki sem kényszeríthet arra egy bántalmazott nőt, hogy maradjon egy olyan férfi mellett, aki kegyetlen bánásmódjával veszélyezteti az egészségét, életét és szellemiségét.

Van remény a bántalmazók számára?

Ha valaki bántalmazza a házastársát, azzal kirívóan megsérti a bibliai alapelveket. Az Efézus 4:29, 31-ben ezt olvashatjuk: „Ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból . . . Minden rosszindulatú keserűség és harag és indulat és ordítozás és becsmérlő beszéd távolíttassék el tőletek minden rosszasággal együtt.”

Az a férj, aki azt állítja, hogy Krisztus követője, de közben bántalmazza a feleségét, nem mondhatja el igazán, hogy szereti őt. Vajon mit érnének egy férfi jó cselekedetei, ha rosszul bánna a feleségével? Egy „verekedő” nem alkalmas arra, hogy különleges kiváltságokat kapjon a keresztény gyülekezetben (1Timóteus 3:3; 1Korintus 13:1–3). Sőt mi több, mindenki, aki kereszténynek vallja magát, ám rendszeresen utat enged a haragkitörésnek, és nem tanúsít megbánást, kiközösíthető a keresztény gyülekezetből (Galácia 5:19–21; 2János 9, 10).

Tudnak változtatni az erőszakos férfiak a viselkedésükön? Néhánynak már sikerült. De egy bántalmazó rendszerint nem fog megváltozni, ha 1. nem ismeri el, hogy helytelen a viselkedése, 2. nem akar megváltozni, és 3. nem kér segítséget. Jehova Tanúinak az a tapasztalatuk, hogy a Biblia rendkívül nagy erőt tud adni ahhoz, hogy egy ember megváltozzon. Sok érdeklődőben, aki tanulmányozza velük a Bibliát, erős vágy fejlődött ki, hogy Isten kedvében járjon. Ezek az új bibliatanulmányozók megtanulják, hogy Jehova Isten „szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti” (Zsoltárok 11:5, Újfordítású revideált Biblia). Természetesen ahhoz, hogy egy bántalmazó viselkedése megváltozzon, nem elég csupán annyi, hogy féken tartsa az öklét: teljesen új gondolkodásmódot kell elsajátítania a feleségével kapcsolatban.

Amikor egy férfi ismeretet szerez Istenről, megtanulja, hogy „segítő társként”, és ne szolgaként tekintsen a feleségére, valamint hogy ’tisztelje’ őt, ne pedig alsóbbrendű lényként bánjon vele (1Mózes 2:18; 1Péter 3:7). Megismeri, mit is jelent könyörületesnek lenni, és azt is, hogy meg kell hallgatnia a felesége véleményét (1Mózes 21:12; Prédikátor 4:1). A bibliatanulmányozási program, melyet Jehova Tanúi vezetnek az embereknél, már sok házaspárnak segített. A keresztény családban nincs helyük olyan személyeknek, akik zsarnokoskodnak vagy erőszakoskodnak (Efézus 5:25, 28, 29).

„Az Isten szava élő, és erőt fejt ki” (Héberek 4:12). Ezért a Bibliában található bölcsesség segíteni tud a házaspároknak abban, hogy felmérjék, milyen nehézségeik vannak, és megadhatja nekik a bátorságot ahhoz, hogy szembe is tudjanak nézni ezekkel a nehézségekkel. De ez még nem minden. A Biblia arról a biztos és vigasztaló reménységről is beszámol, amikor az engedelmes emberiség egy erőszaktól mentes világban élhet majd Jehova égi Királyának uralma alatt. A következőket írja: „megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője. Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket” (Zsoltárok 72:12, 14).

[Oldalidézet a 12. oldalon]

A keresztény családban nincs helyük olyan személyeknek, akik zsarnokoskodnak vagy erőszakoskodnak

 [Kiemelt rész a 8. oldalon]

Tévhitek és tények

• A bántalmazott feleségek okolhatók a férjük viselkedéséért.

Sok bántalmazó nem hajlandó felelősséget vállalni a tetteiért, mondván, hogy a felesége kiprovokálta a történteket. Még a család barátai közül is néhányan tényként fogadhatják el a férj állítását, hogy a felesége nehéz eset, így hát nem is csoda, hogy egyszer-egyszer kihozza őt a sodrából. De ezzel valójában az áldozatot okolják a történtekért, a bántalmazót pedig felmentik a felelősség alól. Az igazság az, hogy a bántalmazott feleségek sokszor óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy lecsitítsák a férjüket. Másrészt semmi, de semmi nem jogosít fel egy embert arra, hogy verje a társát. A The Batterer—A Psychological Profile című könyv kijelenti: „Azok a férfiak, akiket a bíróság kezelésre küld a feleségük bántalmazása miatt, az erőszak rabjai. Így adják ki magukból a haragjukat, és ebben fejezik ki depressziós érzéseiket. Az erőszak révén gyakorolnak hatalmat, így oldják meg a konfliktusokat, és vezetik le a feszültségeket . . . Gyakran még csak nem is képesek elismerni, hogy ez gond náluk, vagy egyáltalán komolyan venni az egészet.”

• Az alkohol okolható egy férfi agresszivitásáért a feleségével szemben.

Nem vitás, hogy néhány férfi erőszakosabbá válik, ha alkoholt fogyaszt, de csakugyan ésszerű lenne az alkoholt okolni a viselkedéséért? „A bántalmazó jó ürügyként hozhatja fel az ittasságát, csak hogy ne kelljen önmagát felelőssé tennie” — írja K. J. Wilson a When Violence Begins at Home című könyvében. Az írónő rámutat: „Úgy tűnik, hogy társadalmunknak könnyebb megemésztenie a családon belüli erőszak tényét, ha azért egy ittas személy felelős. Egy bántalmazott nőnek így nem kell úgy tekintenie a társára, mint egy bántalmazóra. Ehelyett iszákosnak vagy alkoholistának könyvelheti őt el.” Ez a gondolkodásmód pedig az írónő szerint azt a hiú ábrándot ébresztheti egy nőben, hogy „ha a férfi abbahagyná az ivást, nem lenne ilyen erőszakos”.

Mostanában sok kutató azon a véleményen van, hogy az ivással és a bántalmazással nem lehet egy és ugyanazon problémaként foglalkozni. Végtére is a szenvedélybeteg férfiak nagy többsége nem veri a feleségét. A When Men Batter Women című könyv írói megjegyzik: „Alapvetően azért válik valaki megrögzött bántalmazóvá, mert az erőszak alkalmazásával sikerül uralnia, megfélemlítenie és leigáznia a bántalmazott nőt . . . Az alkohollal és a kábítószerekkel való visszaélés hozzátartozik a bántalmazó életéhez, de hiba lenne arra a következtetésre jutni, hogy ezeknek a szereknek a használata okolható az erőszakért.”

• A bántalmazó mindenkivel szemben erőszakos.

Gyakori, hogy a bántalmazó nagyszerű baráti kapcsolatokat tud kialakítani másokkal, hiszen teljesen más személyiséget ölt fel, amikor velük van. Ezért nehéz a a család barátainak elhinniük, hogy erőszakoskodik. A valóság azonban az, hogy a feleségbántalmazó a brutalitást választja a felesége feletti uralkodásra.

• A nők nem bánják, ha durván bánnak velük.

Ez az elgondolás valószínűleg azért alakult ki, mert az emberek nem értik meg, hogy milyen lehetetlen helyzetben van az a nő, akinek nincs hová menekülnie. Lehet, hogy a bántalmazott feleség egy-két hétig meghúzódhatna a barátainál, de mihez kezdjen azután? Az anyának munkahelyet kell találnia, és fizetnie kell az albérletet, miközben a gyermekeiről is gondoskodik — elég rémisztő kilátások. Továbbá van, ahol a törvény tiltja, hogy valaki csak úgy eltűnjön a gyerekekkel. Néhány nő megpróbált elmenekülni, de a férfi felkutatta, és vagy erőszakkal hazacibálta, vagy hazaédesgette. A barátok, akik nem látnak bele a dolgokba, tévesen azt gondolhatják, hogy ezek a nők nem bánják, ha durván bánnak velük.