A Biblia nézőpontja

Jogosan él Isten a hatalmával?

AZ EMBERI történelemben mindig is megfigyelhető volt, hogy az erőt és a hatalmat mások életének a kioltására használták fel. Egy becslés szerint a XX. században valószínűleg 170 000 000 embert gyilkoltak le olyan személyek, akik ugyanahhoz a politikai rendszerhez tartoztak. Ahogyan a Biblia arra pontosan rámutat, az emberek állandóan úgy uralkodnak más embereken, hogy kárt okoznak nekik (Prédikátor 8:9).

Tekintettel arra, hogy az ember erőszakosan visszaél az erejével és hatalmával, néhányan talán kétségbe vonják, hogy Isten jogosan használja-e fel arra az erejét és a hatalmát, hogy elpusztítsa az ellenségeit. Elvégre a zsidók vajon nem Isten közvetlen parancsára támadták és ölték meg az Ígéret földjén élő, kánaánita lakosokat? (5Mózes 20:16, 17). Nemde maga Isten mondta, hogy szétzúzza az összes ellenszegülő uralmat, és véget vet azoknak? (Dániel 2:44). Néhány őszinte személy kétli, hogy Isten mindig jogosan él-e a hatalmával.

A hatalommal való visszaélés

Lényeges megérteni, hogy a kormányzás alapeleme a hatalom és az erő felhasználásának képessége. Az olyan államigazgatás, amely nem képes érvényesíteni a határozatait, végeredményben erőtlen. Például az arról szóló beszámolók ellenére, hogy a rendőrök bántalmazzák az embereket, hányan lennének készek lemondani a rendőrség nyújtotta védelemről? Józanul gondolkodva melyik ember tiltakozna foggal-körömmel az ellen, hogy legyen jogrendszer?

Mohandász Gandhi, akiről köztudott, hogy irtózott az erőszaktól, egyszer kijelentette: „Tegyük fel, hogy van egy ámokfutó, aki karddal a kezében, őrjöngve jár-kel, s megöl mindenkit, aki az útjába kerül — senki sem meri élve elfogni. Ha bárki megölné ezt az elmebeteg embert, a társadalom hálás lenne neki ezért, és hősként üdvözölné.” Igen, még Gandhi is tisztában volt azzal, hogy bizonyos körülmények között szükség van az erő és a hatalom felhasználására.

Világosan látszik tehát, hogy minden szilárdan megalapozott társadalomnak képesnek kell lennie érvényesíteni a  hatalmát. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy amikor az emberek helytelenítik az erő és a hatalom felhasználását, akkor valójában az ezekkel való visszaélést kifogásolják (Prédikátor 4:1–3).

„Minden útja igazságosság”

A történelemben sehol sincs nyoma annak, hogy Isten valaha is visszaélt volna a hatalmával. Az ő uralkodása nem önkényuralom, mert ő azt szeretné, ha szeretetből imádnák az emberek (1János 4:18, 19). Sőt, Isten nem használja fel az erejét és a hatalmát, ha az elkerülhető anélkül, hogy az igazságosság csorbát szenvedne (Jeremiás 18:7, 8; 26:3, 13; Ezékiel 18:32; 33:11). És ha mégis úgy dönt, hogy erejét és hatalmát pusztításra használja fel, előtte mindig számtalanszor figyelmezteti az érintetteket, hogy aki szeretné, az meg tudja tenni a szükséges kiigazításokat (Ámosz 3:7; Máté 24:14). Ez vajon egy önkényes, kegyetlen Istenre vall?

Azt, ahogyan Isten használja fel az erejét és a hatalmát, nem lehet egy napon említeni azzal, ahogyan némelyek igazságtalanul visszaélnek a hatalmukkal. Mózes így beszélt Jehováról: „minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság” (5Mózes 32:4, NW). A zsarnok emberek kormányzatával ellentétben Isten kormányzata nem arra épül, hogy ki tud erőszakosabban fellépni. Isten mindig tökéletes szeretetével, bölcsességével és igazságosságával összhangban használja fel az erejét és a hatalmát (Zsoltárok 111:2, 3, 7; Máté 23:37).

Például Isten csak azután pusztította el az Özönvíz által a gonoszokat, hogy éveken át figyelmeztette erre az embereket. Bárki élhetett volna a lehetőséggel, hogy élvezze a bárka védelmét, és életben maradjon, de csak nyolcan menekültek meg (1Péter 3:19, 20; 2Péter 2:5). Józsué napjaiban Izrael végrehajtotta Isten ítéletét a romlott kánaánitákon, de ez az ítélet már több mint 400 évvel korábban ki lett hirdetve! (1Mózes 15:13–21). Ez alatt az idő alatt biztosan tudomásukra jutott annak a meggyőző bizonyítéka, hogy az izraeliták Isten választott népe (Józsué 2:9–21; 9:24–27). A kánaánita nemzetből mégis csak a gibeoniták próbáltak kegyelmet találni, és csak ők használták ki azt a lehetőséget, hogy kezdeményezzék a békés kapcsolatot. A többi kánaánita megkeményítette a szívét Istennel szemben (Józsué 11:19, 20).

Isten hatalma

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan használja fel Isten az erejét és a hatalmát, először meg kell vizsgálnunk egy alapigazságot azzal kapcsolatban, hogy milyen helyzetben vagyunk Isten előtt. „Mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk” — ismerte el alázatosan Ézsaiás próféta (Ézsaiás 64:7). Nyilvánvaló, hogy Isten a világegyetem Teremtőjeként bármilyen módon fel tudja használni az erejét és a hatalmát. Salamonhoz hasonlóan ezt mondhatjuk Isten hatalmának elismeréseképpen: „a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?” (Prédikátor 8:4; Róma 9:20, 21).

Teljhatalmú Teremtő lévén Isten adhat életet a földön, és neki áll jogában az is, hogy véget vessen annak. Szóba sem jöhet, hogy az emberek megkérdőjelezzék azt, ahogyan Isten felhasználja az erejét és a hatalmát, hiszen sem joguk, sem kellő ismeretük nincs ehhez. Az embereknek meg kell tanulniuk Isten gondolkodásához igazítani az övéket. „Nem inkább a ti útaitok nem igazságosak-é?” — kérdezte Jehova (Ezékiel 18:29; Ézsaiás 45:9).

Jehovát az igazságossága és az emberek iránti szeretete indítja arra, hogy megtisztítsa a földet azoktól, akik visszaélnek a hatalommal, és lábbal tiporják mások jogait. A hatalom és erő ilyen felhasználása ideális körülményeket teremt a földön minden békeszerető ember számára, aki már várja ennek megvalósulását (Zsoltárok 37:10, 11; Náhum 1:9). Így tehát bebizonyosodik majd, hogy Isten kormányzata jogosan uralkodik, és ez örökre igazolva lesz (Jelenések 22:12–15).