Neked való a sífutás?

AZ ÉBREDJETEK! KANADAI ÍRÓJÁTÓL

„LANGLÄUFER LEBEN LÄNGER”, avagy „a sífutók hosszabb ideig élnek”. Ebből a népszerű német mondásból jól kitűnik, mennyire értékeli sok ember a sífutásnak nevezett téli sportot. Számos országban, ahol télen sok hó esik, a vidéki tájat sokszor sínyomok hálózzák be. Vannak országok, ahol a kisebb városok és falvak közötti útszakaszokat gyakran kiplakátozzák, és sok ösvényt mesterségesen kivilágítanak, hogy így a síelők azon járhassanak munkába.

Az 1960-as évek előtt viszonylag kevesen űzték a sífutást, ám az utóbbi években a világ sok részén közkedveltté vált. Néhányan úgy becsülik, hogy egyedül Észak-Amerikában évente mintegy négymillió ember leli kedvét ebben a sportban. De miért vonzza és ejti bámulatba az embereket? Azért, mert olcsó és látszólag könnyű. Jobban ismert rokonával, az alpesi síeléssel, vagyis a lesiklással ellentétben a sífutás néhány mozgásformája egyszerű. Aki a lesiklást űzi, annak speciális, költséges felszerelésre és ruhára van szüksége. A külön erre a célra fenntartott, síelésre alkalmas dombokhoz vagy hegyekhez kell utaznia, ahol drága liftbérletet kell vásárolnia, és ki kell várnia a sílift előtt kígyózó sort. Ezenkívül a lesiklás olyan erőnlétet követel meg, amely sok kezdőnél még nincs meg. A sífutást viszont kortól függetlenül gyakorlatilag bárki űzheti. Csupán néhány centiméter friss hó, egy kis edzés, aránylag olcsó sílécek, sícipők és síbotok szükségesek hozzá.

A sífutás felüdítő élmény lehet! A síző tulajdonképpen kedvére mehet bárhova: mezőkön és réteken, befagyott tavakon és patakokon át a csendes erdőkbe és hófedte völgyekbe. Ennek a tevékenységnek a végzése közben lehetőség  nyílik a töprengésre, az elmélkedésre és a gondolkodásra. Bizalmasan elbeszélgethetünk a Teremtőnkkel, és hálát adhatunk az élet csodálatos dolgaiért. A tél egyedülálló pecsétet nyom Jehova Isten teremtésművére. A csillogó hótakaró nyugalomba bújtatja a tájat. A föld üdének és tisztának látszik, mintha arra várna, hogy felfedezzék. Amint átsiklunk egy erdőn, a zúzmarás fák megnyugtatják a szívünket és az elménket. Gépesített világunk fülsiketítő zaja elcsitul, és hamarosan csak a sílécek suhanását lehet hallani.

Ha egy család vagy barátok egy csoportja együtt végzi ezt a sportot, akkor az egy kirándulással is felér, mely összekovácsolja és egységesíti őket. Napjainkban az észak-európai országokban néhány család 20-30 kilométert is utazik vonattal, majd együtt hazasíelnek.

Az eredete

Vannak, akik úgy vélik, hogy a sífutást nemrégen találták ki, ám ez koránt sincs így. 1927-ben több ezer éves sziklavéseteket találtak a norvégiai Rødøya-szigeten. Az egyik ábrán egy vadász látható, aki szemmel láthatóan nyúlálarcot visel. Úgy látszik, mintha egy pár nagyon hosszú sílécen siklana. Nem olyan régen munkások több száz, kitűnő állapotban lévő, ősi sílécet fedeztek fel Skandinávia tőzeges lápjaiban. Az ősi északi népeknél a hosszú, havas telek egyik legfőbb utazási eszköze a síléc volt. Oly szerves része volt ez az eszköz a mindennapi életüknek, hogy még síistenük és -istennőjük is volt, melyet imádtak és hódolattal tiszteltek! Napjainkban Norvégia és Svédország sok város- és falunevében felfedezhetők ezeknek a hajdani pogány hitnézeteknek a maradványai. Meglepő módon még maga a Skandinávia név is a síelők istennőjét, Skadét juttathatja az eszünkbe.

 Bár a sízés az északi emberek életének nélkülözhetetlen része volt évszázadokon keresztül, a sífutás csak a XIX. században vált népszerűvé a többi országban. Akkoriban a norvégok továbbfejlesztették a hagyományos síléceket: megváltoztatták az alakjukat, elkeskenyítették és tökéletesítették őket. Olyan sarokszíjakat és lábujjszíjakat is kifejlesztettek, amelyek a modern síkötésrendszerek előfutárai lettek. A Norvégia déli részének közepén elhelyezkedő hegyvidékes területen, Telemarkban nem sokkal ezután versenyeket szerveztek. Az első, időméréses sífutóversenyt, melyről feljegyzés készült, állítólag itt rendezték meg, ahol a győztes 5 kilométeres távot tett meg mintegy 30 perc alatt. Az észak-európai országokban ezután hamarosan népszerűek lettek a sífutóversenyek, ám egy másik esemény ismertette meg a világ többi részével ezt a sportágat.

Fridtjof Nansen norvég felfedező 1888-ban egy olyan expedíció vezetője volt Grönlandon, mely sítalpakon bejárta ezt a vidéket. Később írt egy könyvet az élményeiről, melyet 1891-ben angol, francia és német nyelvre fordítottak. A kietlen sarkvidéki tájon való rendkívül fárasztó utazásáról szóló beszámoló lekötötte a viktoriánus kor olvasóinak figyelmét. Az elhagyatott vidék meghódítása romantikus érzéseket keltett az emberekben.

Az 1960-as években nagyszabású családi túrasízéseket kezdtek szervezni. Gombamód megszaporodtak a sífutásra specializálódott síközpontok. A gyártók nyitott szemmel jártak, és új, bonyolult felszerelések kezdtek megjelenni. Még külön a sífutóknak is terveztek ruhákat, s ezzel felkapottá vált a sífutás. Az emberek körében igen keresettek lettek azok a területek, ahol sízni lehet, s ezért sok önkormányzat minden rendelkezésre álló területen, többek között golfpályákon és városi parkokban is igyekezett utat csinálni a síeléshez.

A szervezetünkre gyakorolt jótékony hatások

A népszerű sportok közül a sífutást tartják az egyik legbiztonságosabbnak. Jóllehet az esések kisebb rándulásokat okozhatnak, egészen ritkák a komoly sérülések, és ezek általában csak akkor történnek, amikor a sífutó meredek terepre és elhagyatott vidékekre merészkedik.

Mivel a sífutásnál könnyed, ritmusos mozgást kell végezni, nem nagyon jellemző, hogy  valaki túlterheli vagy megerőlteti az ízületeit és izmait. A sportorvosok gyakran sífutást javasolnak azoknak, akik kocogás vagy kerékpározás közben megsérültek. Ez a sport egyike annak a néhány tevékenységnek, melynek során szinte az egész test fő izomcsoportjait használni kell, s ezért a sífutó az egész testét megmozgatja. A szívnek és tüdőnek ez nagyon jót tesz, és az aktív sífutóknak a vérnyomásuk és pulzusuk általában alacsonyabb, mint azoknak, akik nem mozognak. Ezért őket a világ legfittebb sportolói közé sorolják.

Mivel a sífutásnál alacsony a sérülések kockázata, valamint egyenletes és dinamikus mozgást kell végezni, ez a sport ideális tevékenység az idősebbek számára. Néhány észak-európai országban nem számítanak ritka látványnak az idős sífutók.

Sízés közben a test nagy mennyiségű hőt termel, s ezért ennek a sportnak az űzésekor még viszonylag hideg időben is elég kellemesen érezhetjük magunkat. A rendkívül hideg napokon a síversenyzők általában egy vékony, egyetlen darabból álló versenyruhában versenyeznek, gyakran kesztyű nélkül. Aki azonban nem versenyszerűen űzi ezt a sportot, annak gondosan meg kell védenie a végtagjait a hidegtől. Ennek a szabadtéri sportnak a szerelmesei, akik már tapasztaltak, általában rétegesen öltöznek: először egy gyapjú vagy szintetikus alsóruhát, felülre pedig egy olyan ruhát vesznek fel, ami véd az eső és a szél ellen. Így kellemes testhőmérsékletük lesz, és ezért jól fogják magukat érezni. Csak le vagy fel kell venniük egy réteget, ha szükség van rá. A bölcs szülők okosan teszik, ha meggyőződnek arról, hogy a gyermekeik jól fel vannak-e öltözve, hiszen a gyermekek kicsiny teste sokkal gyorsabban kihűl, mint a felnőtteké. Mivel ők a bőrükön keresztül nagyon gyorsan veszítenek hőt, még könnyebben megfagyhatnak.

Próbáld ki télen

„Ha tudsz járni, akkor síelni is tudsz” — szól egy közismert mondás a sífutók között, mivel a járáshoz hasonló mozgást kell végezni ennél a sportnál. Bár ez a mondás egy bizonyos fokig igaz, legtöbbünk azonban nagyon hasznosnak találná, ha egy vagy két órát vehetne egy szakképzett oktatótól. A síközpontok egyéni vagy csoportos órákat is adnak, és a kezdők rövid időn belül megtanulhatják a sífutás alapelemeit: a sík terepen való síelést, a dombra való feljutást, és az onnan való lesiklást, no meg persze a megállást! A legtöbb ember képes arra, hogy ha megmutatták neki ezeket az alapokat, akkor már egyedül is síeljen.

A sífutásról 1890-ben Fridtjof Nansen azt mondta, hogy „semmi más nem erősíti jobban az izmokat és a testet, és semmi sem teszi ruganyosabbá” azt, mint ez a sport. Talán te is szívesen űznéd. Kétségtelenül egy izgalmas téli élménnyel gazdagodnál, ha kipróbálnád!

[Képek a 24–25. oldalon]

A sífutás viszonylag olcsó, és minden korosztály élvezheti

[Kép a 26. oldalon]

Ősi síléceket találtak a norvégiai Vossban

[Forrásjelzés]

Fénykép: © Universitetets kulturhistoriske museer, Eirik Irgens Johnsen

[Kép a 26. oldalon]

Sziklavéset egy sízőről

[Forrásjelzés]

Fénykép: Inge Ove Tysnes/Syv søstre forlag