Egyre keresik a megoldást

AZ Egyesült Nemzetek Szervezete a megalakulása óta érdeklődik a gyermekek és azok gondjai iránt. 1946 végén létrehozta az Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapját (UNICEF), hogy ideiglenesen gondoskodjon a háború sújtotta területeken élő gyermekekről.

1953-ban ez a gyermekvédelmi alap állandó szervezetté lett. Noha ma már hivatalosan az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjaként ismert, mégis megmaradt az eredeti mozaikszó, az UNICEF. Így hát több mint fél évszázada az UNICEF gondoskodik élelemről, ruházatról és orvosi ellátásról világszerte a gyermekek számára, és megpróbálja kielégíteni az általános szükségleteiket.

A gyermekek szükségletei még inkább előtérbe kerültek 1959-ben, amikor is az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Nyilatkozatot. (Lásd a kiemelt részt az 5. oldalon.) Azt remélték, hogy ez a dokumentum érdeklődést kelt majd a gyermekek gondjai iránt, és segít megoldani azokat, azáltal hogy a gyermekek — anyagi és egyéb fajta — támogatására ösztönzi az embereket.

De a Collier’s 1980 Year Book szerint „húsz évvel később ezek a »jogok« — főleg a táplálkozással, egészséggel, anyagi jóléttel kapcsolatosak — a világ 1,5 milliárd gyermeke közül soknak még egyáltalán nem voltak biztosítva”. Felismerve, hogy továbbra is megoldásra várnak a gyermekek gondjai, valamint közzétett céljaival összhangban, az Egyesült Nemzetek Szervezete a Gyermekek Nemzetközi Évének nyilvánította 1979-et. Kormányzati, civil, vallási és jótékonysági csoportok az egész világon gyorsan igyekeztek megoldásokat keresni.

Csak „kegyetlen tréfa” volt?

Az UNICEF egyik beszámolója szerint a fejlődő országokban élő gyermekek sora sajnos nem ment túl jól a Gyermekek Nemzetközi Évében. Év végén még mindig mintegy 200 millió gyermek volt rosszul táplált,  és annak a 15 millió gyermeknek a fele, aki nem érte meg az ötödik évét, rosszultápláltság miatt vesztette életét. Ebben az évben a percenként született 100 gyermekből 15 meghalt egyéves kora előtt ezekben az országokban. Kevesebb mint 40 százalékuk végezte el az általános iskolát. Megjegyzést fűzve az UNICEF beszámolójához, az Indian Express egyik vezércikke arról panaszkodott, hogy a gyermekek éve „kegyetlen tréfának” bizonyult.

Néhány személy előre látta ezt a kudarcot. Az év legelején például Fabrizio Dentice ezt írta a L’Espresso című folyóiratban: „A helyzet orvoslásához a gyermekek événél többre van szükség.” A folyóirat megjegyezte: „Napjaink életmódja tesz olyanná minket, amilyenek vagyunk, s ezt kell megváltoztatnunk.”

Mivel egyre keresik a megoldásokat a gyermekek gondjaira, 1990 szeptemberében egy világtalálkozót tartottak az ENSZ központjában. A történelemben ez volt a világ vezetőinek egyik legnagyobb összejövetele. Több mint 70 vezető államférfi volt jelen. A találkozót azután tartották, hogy 1989. november 20-án elfogadták a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt. Ezt 1990. szeptember 2-án léptették hatályba, s a hónap végére már 39 ország ratifikálta.

„Az egyezmény nagyon gyorsan a legszélesebb körben elfogadott emberi jogi megállapodás lett, arra ösztönözve az embereket világszerte, hogy többet tegyenek a gyermekekért” — jegyezte meg az UNICEF nemrégiben. 1999 novemberére az egyezményt 191 ország fogadta el. Az UNICEF így büszkélkedett: „Nagyobb előrelépés történt a gyermekek jogainak biztosításában és megvédésében a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény elfogadása utáni évtizedben, mint az emberi történelem bármely, hasonló időszakában.”

Az előrelépés ellenére Johannes Rau, német elnök erre a megjegyzésre érzett indíttatást: „Szomorú, hogy napjainkban még mindig emlékeztetni kell minket arra, hogy a gyermekeknek jogaik vannak.” Illetve az is elszomorító, hogy azt kell az emlékezetünkbe idézni, hogy még mindig súlyos gondjaik vannak. 1999 novemberében az UNICEF elismerte, hogy „még sok tennivaló van”, majd kifejtette: „A becslések szerint  évente 12 millió öt éven aluli gyermek hal meg világszerte, s a legtöbbjük halálát könnyen meg lehetne előzni. A fejlődő országokban mintegy 130 millió gyermek nem jár általános iskolába . . . Körülbelül 160 millió gyermek súlyosan vagy valamilyen mértékben rosszul táplált . . . Sok nem kívánt gyermek senyved árvaházakban és más intézményekben. Nem kapnak oktatást és megfelelő egészségügyi ellátást. Gyakran ezeket a gyermekeket fizikailag bántalmazzák. Hozzávetőlegesen 250 millió gyermeknek kell valamilyen munkát végeznie.” Megemlítették azt is, hogy 600 millió gyermek él teljes nincstelenségben, és 2000 végére 13 millió gyermek fogja elveszíteni legalább az egyik szülőjét az AIDS következtében.

Úgy tűnik, hogy a politikai vezetőknek meghaladja a képességeit, hogy kielégítő megoldást találjanak. Ám a gyermekeket nem csupán a fejlődő országokban sújtják nehézségek. A nyugati országokban a gyermekek a nélkülözés egy másik formájától szenvednek.

[Oldalidézet a 4. oldalon]

„Szomorú, hogy napjainkban még mindig emlékeztetni kell minket arra, hogy a gyermekeknek jogaik vannak”

[Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

Az ENSZ-nek a Gyermek Jogairól szóló Nyilatkozata

● A gyermeknek joga van ahhoz, hogy nevet kapjon és állampolgárságot szerezzen.

● A gyermeknek joga van a gyengédséghez, szeretethez, megértéshez és létbiztonsághoz.

● A gyermeknek joga van megfelelő táplálékhoz, lakóhelyhez és orvosi ellátáshoz.

● Ha a gyermek fizikailag, szellemileg vagy társadalmilag hátrányos helyzetben van, joga van ahhoz, hogy különleges gondoskodásban részesüljön.

● A gyermeknek joga van ahhoz, hogy minden körülmények között először kapjon védelmet és segítséget.

● A gyermeknek joga van ahhoz, hogy védelemben részesüljön a mellőzöttség, a kegyetlenség és a kizsákmányolás minden formájával szemben.

● A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra és a szórakozásra, valamint biztosítani kell, hogy lehetősége legyen az ingyenes és kötelező oktatásra, hogy így egyéni képességei fejlődhessenek, és a társadalom hasznos tagjává váljon.

● A gyermeknek joga van teljes képességének a kibontakoztatására a szabadság és méltóság viszonyai között.

● A gyermeknek joga van a megértés, tolerancia, népek közötti barátság, béke és egyetemes testvériség szellemében felnőni.

● A gyermeknek joga van ahhoz, hogy fajra, színre, nemre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyonra, születésre vagy egyéb helyzetre való tekintet nélkül élvezhesse ezeket a jogokat.

[Forrásjelzés]

Kivonat az Everyman’s United Nations című kiadványból

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

UN PHOTO 148038/Jean Pierre Laffont

UN photo

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

A 4. és 5. oldalon lévő képek: Giacomo Pirozzi/Panos Pictures