Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ápolónők — Miért van szükségünk rájuk?

Ápolónők — Miért van szükségünk rájuk?

Ápolónők — Miért van szükségünk rájuk?

„A betegápolás az egyik legnagyobb hozzáértést igénylő művészet. Az indítékunk lehet a könyörület, de a munkát csakis akkor tudjuk elvégezni, ha megvan hozzá a kellő ismeretünk” (Mary Adelaide Nutting, a világ első betegápolással foglalkozó professzor asszonya, 1925).

A BETEGÁPOLÁS legegyszerűbb formái több ezer évvel korábbra nyúlnak vissza, egészen a bibliai időkre (1Királyok 1:2–4). A történelem során sok kiváló asszony ápolta a betegeket. * Gondoljunk például Árpádházi „Szent” Erzsébetre (1207—31), II. András lányára. 1226-ban, egy éhínség idején élelmiszerosztást szervezett. Később elrendelte, hogy építsenek kórházakat. Ezekben ápolta a leprásokat. Erzsébet fiatalon, 24 éves korában halt meg. Rövid élete legnagyobb részét a betegek ápolásának szentelte.

Ha a betegápolás történetéről beszélünk, mindenképp meg kell említenünk Florence Nightingale nevét. A krími háború alatt (1853—56) ez az elszánt angol nő egy 38 ápolónőből álló csoporttal újjászervezte a katonai kórházat Szkutariban, Konstantinápoly egyik külvárosában. Amikor megérkezett, a halálozási arány csaknem 60 százalékos volt, amikor 1856-ban elment, kevesebb mint 2 százalékos. (Lásd a 6. oldalon található bekeretezett részt.)

Nagy hatással volt még a betegápolás történetére az evangélikus diakonisszák kaiserswerth-i (Németország) intézete is, ahova Nightingale járt, mielőtt a Krím félszigetre ment. Idővel további jelentős, betegápolással foglalkozó csoportok szerveződtek. 1903-ban például Agnes Karll megalapította a Német Ápolónők Szakmai Szervezetét.

Napjainkban az ápolónők alkotják az egészségügyi rendszerben a legnagyobb csoportnak tekintett egységet. Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint jelenleg jóval több mint 9 000 000 ápolónő és szülésznő dolgozik 141 országban. És milyen életbe vágóan fontos feladatot látnak el! A The Atlantic Monthly című folyóirat megjegyzi, hogy az ápolónők „személyében egyesül a törődés, ismeret és megbízhatóság; mindez létfontosságú a betegek életben maradásához”. Jogosan merül hát fel a kérdés az ápolónőkkel kapcsolatban: Mihez kezdenénk nélkülük?

Az ápolónők szerepe a betegek felépülésében

Egy enciklopédia úgy határozza meg a betegápolást, mint „folyamatot, melynek során az ápolónő segít a betegnek, hogy felépüljön a betegségéből vagy a sérüléséből, illetve, hogy újra a lehető legfüggetlenebbé váljon”.

Természetesen ez a folyamat sok mindent magában foglal. Többről van szó, mint csupán rutinvizsgálatok elvégzéséről, például a pulzus és a vérnyomás megméréséről. Az ápolónőknek lényeges szerepük van a beteg felépülésében. A The American Medical Association Encyclopedia of Medicine szerint „az ápolónőt magánál a rendellenességnél is jobban foglalkoztatja az, hogy miként reagál a beteg a rendellenességre. Annak szenteli az életét, hogy csökkentse a fizikai fájdalmat, enyhítsen a lelki szenvedésen, és ha lehetséges, elhárítsa a szövődményeket.” Ezenkívül az ápolónő „megértően ellátja a beteget. Ez magában foglalja azt, hogy türelmesen meghallgatja aggodalmait és félelmeit, érzelmi támaszt és vigaszt nyújt.” Amikor a beteg haldoklik, az ápolónőé a feladat, hogy „segítsen a betegnek minél kevesebb gyötrelemmel, és minél nagyobb méltósággal távozni az élők sorából” — jegyzi meg ez a forrásmű.

Sok ápolónő jóval többet tesz annál, mint ami a kötelessége. Ellen D. Baer például arról az időről, melyet a New York-i Montefiore Orvosi Központban töltött, azt írja, hogy sebészcsapat tagjaként nem akarta elkapkodni a reggeli viziteket. „A betegekkel akartam maradni — írja. — Szerettem volna megmutatni nekik, hogyan lélegezzenek, segíteni akartam nekik a járásban, és szépen át akartam öltöztetni őket. Vágytam rá, hogy válaszolhassak a kérdéseikre, elmagyarázzak nekik dolgokat, és hogy személyes vigaszt nyújtsak nekik. Örömet szerzett a betegekkel ápolt bensőséges viszony.”

Nem kétséges, hogy mindenki, aki volt már kórházban betegként, vissza tud emlékezni együtt érző ápolónőkre, akiknek ugyanilyen önfeláldozó szellemük volt. De mi kell ahhoz, hogy valaki hozzáértő nővér legyen?

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. Mivel főleg nők végzik a betegápolási feladatokat, az egyszerűség kedvéért a legtöbb esetben az ápolónő kifejezést használjuk.

[Kép a 3. oldalon]

Florence Nightingale

[Forrásjelzés]

Courtesy National Library of Medicine