Küzdelmem az endometriózissal

DEBORAH ANDREOPOULOSZ ELMONDÁSA ALAPJÁN

MÁR az elején le kell szögeznem, hogy nem az a fajta nő vagyok, aki állandóan az egészségével van elfoglalva. Sohasem zavartatom magam amiatt, hogy itt-ott kisebb fájdalmat érzek. Próbálom elfogadni az életet olyannak, amilyen. Vannak jó napok, s vannak rosszak.

Ám tizenéves koromtól kezdve erős fájdalom kínzott. A menstruációs ciklus nehéz napjai alatt gyakran hasító fájdalmat éreztem a petefészkeimben, fájt a fejem, hasmenésem volt, szédültem, émelyegtem és fájdalmat éreztem a derekam táján. Olykor egyszerre több tünettől is szenvedtem. Észrevettem, hogy a mozgás és a pihenés segít, de ezekre a tevékenységekre nehezen találtam időt.

A fájdalom személyes dolog. Nem lehet mérni, s az ember nem tudja mindig meggyőzően szavakkal leírni másoknak. Néha egész nap ágyban maradtam, kimerülve a fent említett tünetektől. Máskor viszont fájdalomcsillapítókat szedtem be, s arra kényszerítettem magam, hogy felkeljek, és tevékenyebb legyek. Nem tudtam rendesen dolgozni és normális életet élni. Iszonyatosan el voltam keseredve. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. De amikor elmentem a rendszeres orvosi vizsgálatra, az orvosok megnyugtató szavai elhessegették a félelmeimet.

Miután elmúltam 30 éves, a tünetek súlyosabbá váltak. Égő fájdalmak jöttek és mentek, látszólag minden ok nélkül. Az éjszaka közepén rettenetes fájdalomra ébredtem. Odáig fajult a helyzet, hogy volt olyan hét, amikor csak néhány órát aludtam. Ráadásul időnként több napon át hőemelkedésem volt. Végül már fájdalomcsillapítókat használtam különböző fájdalmakra, görcsoldókat szedtem a beleim miatt, tablettákat a gyomromra, kenőcsökkel és tablettákkal csökkentettem a hátfájásomat.

Az utánzás mestere

A kínzó tüneteket számos jól ismert betegségnek lehet tulajdonítani. A betegségem olykor migrénnek, medencei összenövéseknek, dysmenorrhoeának (fájdalmas menstruációnak), irritábilisbél-szindrómának, vastagbélgyulladásnak vagy gyomorhurutnak tűnt. A legtöbb fájdalmamért a dysmenorrhoeát okoltam. Akkoriban nem tudtam, hogy a dysmenorrhoeával teljesen másmilyen fájdalmak járnak, mint amilyeneket én tapasztaltam.

Azt mondták nekem, hogy megszokott, ha valakinek nehéz menstruációja és fájdalmai vannak. Elmagyarázták, hogy az állapotomat előidézhetik örökölt hajlamok, a rendszeres mozgás hiánya, hosszú órákon át tartó irodai munka, hormonális gondok, kimerültség, stressz és az, hogy elmúltam 30 éves, és még nem szültem. Egy doktor még azt is kijelentette, hogy a tüneteim pont azt mutatják, hogy egészséges vagyok!

 De miért volt a többi zavaró tünetem? A kimerültségemről azt mondták, hogy a kemény munka és a stressz okozza. A lázamat a fáradtságra fogták. A bélfájdalmaimat és a gyomrom zavarait a stressz és a rossz étrend számlájára írták. A gerincproblémámnak és a rossz tartásomnak tudták be a hátfájdalmaimat. Úgy tűnt tehát, hogy mindenre van magyarázat. Ám mindez nem változtatott azon, hogy borzasztóan éreztem magam.

Végre megfelelő diagnózis

1998 áprilisában az ultrahangvizsgálat azt mutatta, hogy tiszták a petefészkeim. Az elkövetkező négy hónapban tovább romlott az egészségem. Elhatároztam, hogy újra elmegyek az orvoshoz. Ő megismételtette az ultrahangvizsgálatot, s egy nagyon nagy valamit talált a méhemen kívül. Ezután elküldött nőgyógyászhoz. A nőgyógyász megerősítette, hogy egy hatalmas ciszta vagy cisztákból álló képződmény van a méhem mellett, mely tízszer tizenkét centiméter nagyságú — vagyis olyan nagy, mintha négy hónapos terhes lennék! Azt gyanította, hogy bajaim okozója az endometriózis.

Először össze voltam zavarodva. Nagyon keveset tudtam az endometriózisról. Sok kérdésem volt. Mi okozza? Hogyan befolyásolja az életemet? De a következő érzés a megkönnyebbülés volt. A fájdalmaim miatt hosszú éveken át úgy éreztem, mintha egy olyan alagútban lennék, amelynek nem látom a végét. Igazán tehetetlennek éreztem magam, és depresszióssá váltam, amikor a doktorok az ismételt orvosi vizsgálatok után sem tudták enyhíteni a panaszaimat, s nem tudtak kielégítő választ adni arra, hogy miért szenvedek. Végül azzal vádoltam magam, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítok szokásos, mindennapos  fájdalmaknak. Azt mondtam magamnak, hogy csak beképzelem, hogy erősek a fájdalmaim. Most azonban az összes rejtélyes tünetemet megmagyarázták.

Okok és kezelési lehetőségek

Az orvos azt javasolta, hogy néhány napon belül műttessem meg magam, mivel a ciszta vagy ciszták bármelyik pillanatban szétrepedhetnek. Ám a férjemmel úgy döntöttünk, hogy a beavatkozás előtt behatóan tanulmányozzuk ezt a diagnózist, és annyi ismeretet szerzünk a számunkra akkor még ismeretlen endometriózisról, amennyit csak lehetséges.

Megtudtuk, hogy egyes becslések azt mutatják, hogy a szülőképes korban levő nők 30 százalékának endometriózisa van! Nem tudják, mi idézi elő ezt a betegséget. Az egyik elmélet szerint a menstruáció során méhnyálkahártyasejtek sodródnak visszafelé a petevezetékeken keresztül,  beágyazzák magukat a hasüregbe, s ott növekedésnek indulnak. Más elméletek arra engednek következtetni, hogy a méhnyálkahártyasejtek a nyirokrendszer közvetítésével vagy a vérkeringés útján kerülnek a méhből a test más részeibe. A genetikai elmélet alapján egyes családok ott hordozzák az endometriózist a génjeikben, illetve egyes nőknél vannak olyan körülmények, melyek hajlamossá tehetik őket a betegségre. Mások a szennyezett környezetben lévő méreganyagokat, a toxinokat és a dioxinokat hibáztatják.

Azt mondták nekünk, hogy minden endometriózisos eset más és más. A betegség jellegét az határozza meg, hol tapad meg a nyálkahártya, mennyire mélyen terjed be a szövetekbe, és mekkorák a gócok. Megtudtuk, hogy még a legkisebb szövetszigetek is bénító fájdalmat okozhatnak, ha irritálják a közeli idegeket.

Néhány orvos úgy véli, hogy a petefészek- és méheltávolítás a végső és biztos megoldás. Ezelőtt még hormonokat használhatnak, hogy amilyen hosszan csak lehet, meggátolják a peteérést. A kezelés idején ettől néha elsorvadnak az elváltozások, és olykor hónapokig vagy évekig nem újulnak ki. Egyik-másik esetben a rendellenesen elhelyezkedő méhnyálkahártya eltávolítására, illetve megsemmisítésére, valamint a tünetek enyhítésére konzervatív sebészeti beavatkozások (gócok kimetszése a szervek megtartása mellett) végzését is javasolják. Ezek lehetnek major (nagyobb hasi metszéssel járó) vagy laparoszkópos (hasi tükrözéssel végzett) műtétek.

Műtét és visszaesés

Az én esetemben a műtét tűnt a legmegfelelőbbnek. Miután sebészileg eltávolították a cisztákat, meglepődtem, amikor az orvosom azt mondta, hogy a műtét nem szünteti majd meg az összes bajomat. Azt mondta, hogy reménykednem kell, és el kell fogadnom a helyzetemet, ha a jövőbeni visszaesések ellenére szeretnék olyan teljes életet élni, amilyet csak lehetséges. Biztosított róla, hogy bármikor a segítségemre lesz.

Az orvos kifejtette, hogy minden harmadik hónapban el kell mennem, hogy ultrahangvizsgálattal ellenőrizzék a petefészkeimet, és fel kell készülnöm arra, hogy az állapotomtól függően időről időre gyógyszereket kell szednem. Az javasolta, hogy azonnal kezdjük el a kezelést gonadotropint felszabadító hormonnal. Ez alapjában  véve megállította azoknak a hormonoknak a felszabadulását, melyek ösztönzik a petefészek működését, és álmenopauza alakult ki nálam. Ezt a gyógyszert csak hat hónapon át lehet szedni, mivel csontritkuláshoz vagy a menopauzával kapcsolatos egyéb változásokhoz vezethet.

Körülbelül másfél hónappal a kezelés befejezése után újra szúró fájdalmat éreztem. Korábban olvastam már a visszaesési arányokról, és próbáltam felkészíteni magam az endometriózis újabb támadására, de arra nem számítottam, hogy ez ilyen hamar fog bekövetkezni. Az ultrahangvizsgálat kimutatta, hogy nagy ciszta van a bal petefészkemen. Késlekedés nélkül, egy héten át szedtem a javasolt gyógyszert, s ettől enyhültek a fájdalmaim. Néhány hónap után eltűnt a ciszta. Egy évvel később azonban egy másik ciszta jelent meg. Az életem hátralevő részében mindig résen kell lennem, és orvoshoz kell járnom.

Mivel az endometriózis hormonális és immunrendszeri betegség, nem lehet csupán gyógyszerekkel fenntartani a testben lévő egyensúlyt. Át kellett alakítanom az étrendemet. Több friss zöldséget és rengeteg gyümölcsöt eszem, vitaminokat szedek, és csökkentettem a koffeinfogyasztásomat. Többet mozgok, és több időt szánok a pihenésre. Mindez segít a gyógyszerek mellékhatásainak a mérséklésében, és erősebbé teszi a szervezetemet.

Megpróbáltatásaim közben nagy becsben tartom férjem együtt érző támogatását és szerető megértését. Ezenkívül a munkatársaim is — a Watch Tower Society görögországi fiókhivatalának önkéntes munkásai — nagyon segítőkészek, ami szívmelengető érzés. Mindenekfelett pedig erőt merítek a Jehovával ápolt személyes kapcsolatomból, mivel Jehova az, aki ’megerősít minket a betegágyunkon’ (Zsoltárok 41:4).

[Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

Beszélni kell róla!

A betegség és a fájdalom minden kapcsolatban feszültséget idézhet elő. Ugyanakkor lehetőséget is kínál a fejlődésre. Amikor úgy tűnik, hogy a betegség sohasem ér véget, a beteg viselkedése észrevehetően megváltozik. Ez talán nehéz feladat elé állítja a családtagokat, főleg a házastársat. A házastársaknak a menekülés helyett inkább javítaniuk és használniuk kell a kommunikációs képességüket: lassúnak kell lenniük a vádaskodásra, és gyorsnak a megbocsátásra.

Az endometriózisban szenvedő nőnek elméjében kell tartania, hogy az egész menstruációs ciklus idegen a férfiak számára, és hogy az, amin ő átmegy, teljesen összezavarhat egy férfit. Ám ha a férj be van vonva a betegség feltárásának a folyamatába, megértőbbé válhat. Íme néhány tanács a betegeknek:

▪ A férj nem tud a feleség gondolataiban olvasni, ezért a feleség mondja el neki, milyen fájdalmat érez, és hogy hol érzi azt.

▪ Olyan orvost kell választani, aki mind a feleségnek, mind a férjnek hajlandó elmondani, mi is az az endometriózis, és aki szükség esetén hajlandó külön időt fordítani a házaspárra.

▪ A feleség tudassa a férjével, ha megváltozik az, amit érez. Beszéljen a kedvező változásokról is.

▪ A feleség kérje meg a férjét, hogy olvasson a betegségről.

[Kiemelt rész/ábrák a 11. oldalon]

Mi az endometriózis?

Az endometriózis név az endometrium szóból származik. Az endometrium (méhnyálkahártya) az a sejtréteg, mely bevonja a méhfal belsejét. Az endometriózis olyan betegség, amelynek során a méhnyálkahártya a méhen kívül, más-más helyeken is megtalálható. A rendellenes elhelyezkedésű méhnyálkahártya fellelhető a közeli szervekben, például a petefészkekben, húgyhólyagban, belekben és néhány esetben a medencetájék minden más részében is.

Bár az endometriózis a szövet rendellenes növekedése, általában nem rákos elváltozás. Az endometriózist mint rendellenességet nem maga a szövet okozza, hanem az, hogy a szövet a méhen kívül helyezkedik el. A méhben a terhesség alatt a méhnyálkahártya segít a fejlődő magzat táplálásában. Ha a terhesség nem következik be, a nyálkahártya a havivérzéssel lelökődik.

Ám a méhen kívül levő méhnyálkahártya nem tudja elhagyni a testet. Ennek belső vérzés, a rendellenes elhelyezkedésű méhnyálkahártyából kiáramló vér és szövet degenerációja, a környező területek gyulladása és hegszövetek kialakulása lesz a következménye. A gócok helyétől függően más szövődmények is felléphetnek. Összenövések alakulhatnak ki, a belek elkezdhetnek vérezni vagy elzáródhatnak, zavar keletkezhet a húgyhólyag működésében, megrepedhet a rendellenes elhelyezkedésű méhnyálkahártya, s így kiterjesztheti a betegséget. Idővel a tünetek súlyosbodhatnak. Néhány esetben az átmeneti javulás és a visszaesés körforgása tapasztalható.

[Ábra]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Petevezeték

Méh

Petefészkek

Endometrium (a méhfal belsejét bevonó sejtek)

A rendellenes elhelyezkedésű méhnyálkahártya havonta részekre szakad és vérzik, de nem tud kilökődni a testből

Rendellenes elhelyezkedésű méhnyálkahártya

Összenövések a petefészkeken

Rendellenes elhelyezkedésű méhnyálkahártya

[Kiemelt rész/kép a 12–13. oldalon]

„EZ VALAMILYEN FURCSA NŐI BETEGSÉG?”

Az Ébredjetek! szeretett volna még többet megtudni arról, hogy milyen lelki hatásai vannak az endometriózisnak. Ezért feltett néhány kérdést a milwaukee-i (Wisconsin) Endometriózis Társaság elnökének, Mary Lou Ballwegnek. Kivonatosan közöljük ezt a beszélgetést.

K: Érzelmileg milyen hatással van az endometriózis a nőkre?

V: Sok múlik azon, hogy a betegség éppen hogyan jelentkezik az adott időben. A tizenéves lányok esetében az endometriózis nagyon lesújtó lehet. A lányok nem tudják teljesen felfogni, mi történik velük, különösen mivel a betegségüket gyakran akkor még nem állapítják meg. Nagyon érzékenyen érinti őket az, ami történik velük. Sem a szüleikkel, sem másokkal nem akarnak erről beszélni. Ezért ezek a fiatalok talán kezdik azt hinni, hogy ők nem olyan erősek vagy jók, mint mások. Gyakran nehezen tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek, és nehézségeik vannak a beilleszkedéssel. Sok lányról tudunk, akit kicsaptak az iskolából. Minden héten hallunk legalább egy olyan lányról, aki az endometriózissal összefüggő, súlyos egészségi gondok miatt nem boldogul az iskolában.

K: Mi a helyzet a házasságban élő és az idősebb asszonyokkal?

V: A fájdalom gondokat okozhat a házasságban, különösen, ha nem állapítják meg a nő baját. Miután diagnosztizálták a betegséget, a férj és a feleség együtt tud működni, mert már tudják, mivel állnak szemben. Remélhetőleg ki tudják majd közösen találni, hogyan ellensúlyozzák a betegség hatásait. Igazán elkeserítő, amikor a nő betegségét nem megfelelően diagnosztizálják. Van egy munkatársnőnk, akinek az orvosa azt mondta a férje füle hallatára, hogy a tüneteit csak beképzeli magának. A férj hitt az orvosnak. Mára ez a férfi és nő elváltak. A megértés hiánya is jelentős nehézség. Ha az ember hazamegy, és azt mondja a családjának, hogy krónikus betegsége, mondjuk szklerózis multiplexe van, valószínűleg némi együttérzéssel lesznek iránta, és segíteni fognak neki. Ha hazamész, és azt mondod a családodnak, hogy endometriózisod van, akkor csak értetlenül néznek majd rád. Számukra ez valami furcsa női betegség, amiről senki sem akar beszélni. Lehet, hogy semmilyen segítséget sem fogsz kapni.

K: Mit gondol, milyen segítséget nyújthatnak a férjek, gyermekek és szülők annak a nőnek, akinek endometriózisa van?

V: Először is azt hiszem, hogy hinniük kell a nőnek, és el kell hinniük, hogy az történik vele, amit mond. Meg kell próbálniuk olyan segítséget nyújtani, amilyet akkor nyújtanának, ha a nőnek bármilyen más betegsége lenne. Ehhez nagyon fontos, hogy a lehető legjobban megismerjék a betegséget. Mihelyt valaki többet tud a betegségről, meg fogja érteni, mit érez a nő, és milyen mellékhatásai vannak egyes gyógyszereknek. Úgy gondolom, hogy a világ legtöbb társadalma tabuként kezeli az ilyen témákat — az emberek szégyellnek a nők biológiájáról beszélni. Ez nagyon szomorú. Szerintem világszerte az a legnehezebb feladat, hogy megváltoztassuk az emberek szemléletmódját arról, mit jelent nőnek lenni.

[Kép]

Mary Lou Ballweg