Vasa — A szerencsétlenség most már látványosság

Az Ébredjetek! Svédországi Tudósítójától

A SVÉD fővárosban, Stockholmban 1628. augusztus 10-e szép nyári nap volt. A kikötő rakpartjai zsúfolásig megteltek emberekkel, amikor a Vasa, a lenyűgöző királyi hadihajó, melynek három évig tartott a megépítése, elindult első útjára, hogy csatlakozzon a svéd hadiflottához.

A Vasa nem közönséges hadihajó volt. II. Gusztáv Adolf (Vasa) király azt szerette volna, hogy ez a hajó legyen a világon a legerősebb. Egyesek szerint Gusztáv Adolf király egy második ágyúfedélzetet is építtetett a hajóba, miután meghallotta, hogy a dánok két ágyúfedélzetet építettek az egyik hajójukba. Azt szerette volna, ha annál a hajónál, amelyik a király saját családnevét viseli, egy hajó se lenne különb.

A Vasa első útja Gusztáv Adolf király hírnevét és királyi hatalmát fitogtatta volna. A hajón hatvannégy ágyú volt elhelyezve, és több mint hétszáz szoborral és dísszel ékeskedett. A hajó értéke maghaladta a svéd bruttó nemzeti termék öt százalékát. Ez a hatalmas hadigépezet és vízen úszó művészeti tárlat valószínűleg kora legpompásabb hajója volt. Nem meglepő, hogy az emberek büszkén tapsoltak és éljeneztek, amikor a Vasa elhaladt a stockholmi rakpartok mellett!

Szerencsétlenség és megalázás

De a Vasa alig több mint egy kilométert tett meg, amikor egy erős széllökés megdöntötte. A nyitott ágyúlékeken keresztül víz tódult be, és a hajó elsüllyedt.Talán ez volt a hadihajók történetében a legrövidebb próbaút.

A szemlélők megdöbbentek. A svéd hadiflotta büszkeségét elnyelte a hullámsír, és még csak nem is csatában vagy a nyílt tengeren viharban, hanem egy egyszerű széllökéstől a saját kikötőjében. További okot adott a szörnyűködésre a fedélzeten lévő mintegy ötven ember halála. A Vasa nem a nemzeti büszkeség jelképe, hanem a kudarc és a szégyen megtestesülése lett.

Bíróságot hívtak össze, hogy kiderítsék, ki a felelős ezért a megszégyenítő tragédiáért. De senkit sem helyeztek vád alá, valószínűleg azért, mert a tanúvallomásban a király, és a svéd tengerészet főparancsnoka utáni második ember, Klas Fleming altengernagy is meg volt említve.

A király kívánságai miatt a hajóépítőknek nem szokványos kiviteli megoldásokkal kellett kísérletezniük. A Vasa emiatt aránytalanra sikerült. Valamivel a felborulás előtt Fleming tengernagy stabilitáspróbát rendelt el. Harminc ember futott egymás mellett a hajó egyik végéből a másikba. Miután háromszor végigszaladtak a fedélzeten, a tengernagy már látta, hogy ha folytatják a próbát, a hajó azonnal fel fog borulni. Így hát abbahagyták az állékonysági próbát, de a próbautat nem függesztették fel. Mivel olyan fontos személyek voltak érintve, mint a király és tengernagy, a vádakat elejtették.

A svéd hadsereg egyik nyugalmazott tisztje 1664—65-ben egy egyszerű búvárharang segítségével kiemelte a Vasa legtöbb ágyúját. A hajóról lassan el is feledkeztek, ahogyan egyre mélyebbre süllyedt az iszapba a vízszint alatti harmincméteres mélységben.

Ki az iszapból

Anders Franzén amatőr régész 1956 augusztusában egy mélységmérő cső segítségével a hajófenék tölgyfaanyagából darabokat hozott a felszínre. Éveken át kutatta a régi dokumentumokat, és vizsgálta a tengerfeneket, hogy hol lehet a Vasa. Végre rátalált. Gondos mentési eljárással a Vasát kiemelték az iszapból, és a víz alatt nagy körültekintéssel egy darabban elszállították az egyik kikötői dokkba.

 Stockholmban 1961. április 24-én a rakpartokon újra ujjongó nézőközönség sereglett egybe. A tenger mélyén töltött 333 esztendő után a Vasa visszatért — most mint turistalátványosság és a hajózási régészet számára értékes kincs. A több mint 25 000 tárgyi lelet lebilincselő részleteket tárt fel erről a XVII. századi hadihajóról, és sajátságos bepillantást nyújtott a korabeli hajóépítészetbe, és szobrászművészetbe is.

Hogyan maradhatott meg a Vasa és a rajta lévő tárgyak ilyen jó állapotban? Az is közrejátszott, hogy a hajó még új volt, amikor elsüllyedt, az iszap is tartósította, és a fát tönkretevő közönséges hajóféreg sem tenyészik az alacsony sótartalmú vizekben.

A Vasán mintegy százhúsz tonna ballaszt volt. Szakértői számítások szerint több mint kétszer ennyi súlyra lett volna szüksége ahhoz, hogy stabil legyen, de ehhez nem volt elég hely. És a többletsúly miatt az alacsonyabban lévő ágyúlékek is közelebb kerültek volna a vízhez. A hajó külsőre nagyszerű volt, de kiegyensúlyozatlansága elkerülhetetlenné tette a katasztrófát.

Most saját múzeumában pihen mint a világ legrégibb, teljes nagyságában, egészében feltárt hajója. Évente 850 000 látogató pillantja meg a XVII. század hivalkodó királyi pompáját, amit az 1628-as katasztrófa megőrzőtt az utókornak. De emlékeztet a hatalmon levők ostobaságára is, akik énközpontúságuk és gondatlanságuk miatt úgy döntöttek, hogy figyelmen kívül hagyják a megbízható hajóépítési gyakorlatot.

[Kép a 24. oldalon]

II. Gusztáv Adolf (Vasa) király

[Forrásjelzés]

Fotó: Nationalmuseum, Stockholm

[Képek a 24–25. oldalon]

Miután több mint háromszáz évig nyugodott a tengerfenéken, a „Vasa” most világszenzáció

[Forrásjelzés]

Genom tillmötesgående från Vasamuseet, Stockholm

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Målning av det kapsejsande Vasa, av konstnär Nils Stödberg