Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Támadás éri a fehér cápát

Támadás éri a fehér cápát

Támadás éri a fehér cápát

A fehér cápa a világ legnagyobb ragadozó hala, és talán egyetlen más élőlénytől sem fél annyira az ember, mint ettől a haltól. De most már a cápák Ausztrália, Brazília, a Dél-afrikai Köztársaság, az Egyesült Államok és Namíbia vizeinél mindenhol, vagy legalábbis egyes részeken, valamint a Földközi-tengerben is védett fajnak számítanak. Más országok és államok is fontolgatják, hogy védetté nyilvánítják. De miért védjünk egy közismert gyilkost? Amint azt látni fogjuk, nem is olyan egyszerű megválaszolni ezt a kérdést. És a fehér cápáról kialakult közvélemény sem alapul mindig tényeken.

A KARDSZÁRNYÚ DELFINNEL és az ámbrás cettel együtt a fehér cápa is a tengeri tápláléklánc csúcsán van. A cápák rendjében ez az állat a király, vagyis ő a cápák bajnoka. Bármit megeszik: halakat, delfineket, sőt még más cápákat is. De ahogy öregszik, egyre nagyobbá és lassúbbá válik, így inkább fókákat, pingvineket és elhullott állatokat fogyaszt, különösen bálnák tetemeit.

A legtöbb cápa az összes érzékszervét, így kiváló látóérzékét is felhasználja tápláléka felkutatásában. Ami a szaglását illeti, egy metaforával élve leginkább az úszó orr meghatározás illik rá! Továbbá szinte mindent meghall, így úszó fülnek is lehetne nevezni.

A cápa hallását a teste két oldalán elhelyezkedő nyomásérzékelő sejtek is segítik. Mindent tud érzékelni ez a lehallgatórendszer, mely főképp a küzdelmet folytató élőlények által kibocsátott vibrációt érzékeli, például azt, hogy egy szigony végén vergődik egy hal. Ezért a víz alatt dolgozó, szigonyos halászok okosan teszik, ha a vérző, vergődő halat a lehető leghamarabb kiveszik a vízből.

A cápáknak is van hatodik érzékük. Az orrukban mindenhol elhelyezkedő, apró csatornákból álló Lorenz-féle ampullával még a gyenge elektromos mezőt is érzékelni tudják, melyet a lehetséges zsákmány szívverése, kopoltyúmozgása, illetve úszóizmainak mozgása kelt. Valójában oly kifinomult ez a hatodik érzékszervük, hogy még a föld mágneses mezeje és az óceán közötti kölcsönhatást is érzékelhetik. A cápák ezért valószínűleg tudják, merre van észak, és merre van dél.

A fehér cápa azonosítása

Jóllehet fehér cápának hívják, csak testének alsó része fehér, illetve világos. Háta általában a szürke egyik sötét árnyalata. A két színt az állat oldalán levő egyenetlen vonal választja el egymástól, mely cápánként változó. Ez a jellegzetesség csak fokozza álcázó képességét, valamint segít a tudósoknak felismerni az egyes cápákat.

Milyen nagyra nőnek a fehér cápák? „A legnagyobb fehér cápák, amelyeket pontosan meg tudtak mérni, 6-6,5 méteresek” — írja a Great White Shark című könyv. Egy ekkora hal több mint 2 tonnát is nyomhat. De a hátracsapott, háromszög alakú hátúszóikkal, valamint a torpedószerű testükkel ezek a szörnyetegek úgy suhannak a vízben, mint a rakéták. A szinte szimmetrikus, és egyben nagyon erős farkuk szintén ritkaságszámba megy a cápák világában, hiszen a legtöbb cápafajnak teljesen aszimmetrikus farka van.

A fehér cápa igen előnyös tulajdonságai közül a legjellegzetesebb, ugyanakkor a legfélelmetesebb is a nagy, kúp alakú feje, a hűvös tekintetet lövellő fekete szeme, valamint borotvaéles, fűrésszerű, háromszög alakú foga. Ha ezek a kétélű „kések” kitörnek vagy kiesnek, egy fogászati „futószalag” előretolja a cserefogakat.

Melegebb vér működteti

A cetcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó cápák (például a makocápa, a heringcápa és a fehér cápa) keringési rendszere teljesen különbözik a legtöbb más cápáétól. Vérük hőmérséklete körülbelül 3-5 °C-kal magasabb a víz hőmérsékleténél. Melegebb vérük felgyorsítja az emésztést, valamint fokozza erejüket és szívósságukat. A gyors, nyílt tengeri halakkal, mint például a tonhallal táplálkozó makocápa a hajrában még 100 kilométer/órás sebességgel is tud száguldani!

Úszás közben a cápák a mellúszóik segítségével felfelé haladnak. Ha túl lassan úsznak, akkor leállnak, és elsüllyednek, mint egy repülőgép — ez annak ellenére történik így, hogy májuk felhajtóerőt létrehozó olajat raktároz el olyan nagy mennyiségben, hogy az a cápa teljes súlyának az egynegyedét is elérheti! Ezenkívül sok cápafajnak a légzés miatt is állandóan úsznia kell, mivel az oxigéndús víz így áthalad a szájukon és a kopoltyúikon. Emiatt látható állandóan fagyos vigyor az arcukon!

Emberevő?

A jelenleg ismert 368 cápafaj közül csak körülbelül 20 veszélyes. És közülük is csak négy felelős azért a mintegy 100, embereket érő támadás nagy részéért, amelyről évente érkezik jelentés a világ minden részéről. Ezekből a támadásokból úgy 30 végzetes kimenetelű. A négy vétkes faj az édesvízi szirtcápa (a cápák közül talán ez a faj oltja ki a legtöbb ember életét), a tigriscápa, a fehérszegélyű óceáni cápa és a fehér cápa.

Meglepő, hogy a fehér cápa által megtámadott embereknek legalább 55 százaléka, a világ némely részén pedig körülbelül 80 százaléka túlélte ezt. Hogyhogy ennyien túlélik egy ilyen félelmetes ragadozó támadását?

Beleharap az áldozatba, majd kiköpi

A fehér cápa arról ismert, hogy az első, erőteljes harapás után kiköpi a sebesült zsákmányát. Majd mielőtt elfogyasztaná, megvárja, míg meghal. Amikor emberek esnek a fehér cápa áldozatául, ez a viselkedés lehetőséget ad nekik a menekülésre. A mentést időnként bátor társak végzik el, s ezzel megmutatkozik az abban a tanácsban rejlő bölcsesség, hogy sose ússzunk egyedül.

Az ilyen mentési kísérletek azonban gyakorlatilag öngyilkosságok volnának, ha nem volna egy másik viselkedési módja is a fehér cápának. A vérszag nem ösztönzi vad falásra, mint ahogyan bizonyos cápákat igen. De miért használja azt a taktikát a fehér cápa, hogy először beleharap az áldozatába, majd kiköpi?

Egy tudós úgy gondolja, hogy a szeme miatt. Más cápáktól eltérően a fehér cápa szemét nem védi szemhéjszerű membrán. Ehelyett szemét állandóan forgatja a szemgödrében, ha már nagyon közel van ahhoz, hogy valamivel összeütközzön. Az összeütközés pillanatában a szeme ki van téve annak a veszélynek, hogy esetleg egy fóka a heves hadonászás közben a karmaival belekap. Ezért a fehér cápa szokásához híven egy gyors, végzetes csapást mér az áldozatra, majd elengedi.

Ne feledd azt sem, hogy a fehér cápák nagyon hasonlóan viselkednek a csecsemőkhöz — mindent egyenesen a szájukba vesznek, amivel először találkoznak! „Sajnos katasztrofális következményei lehetnek annak, ha egy nagy fehér cápa a [próba kedvéért] beleharap valamibe” — mondja John West sydneyi tengerbiológus.

Bár a fehér cápa veszélyes állat, nem egy ördögfajzat, amely csillapíthatatlanul emberhúsra vágyik. Egy búvár, aki tengeri fülcsigák után kutatott és 6000 órát töltött a vízben, csak két fehér cápát látott, és egyik sem támadta meg. Sőt a fehér cápa gyakran elmenekül az emberek elől.

Miközben Jacques-Yves Cousteau tengerkutató, valamint az egyik társa a Zöld-foki-szigeteknél búvárkodott, véletlenül egy nagy fehér cápa közelébe került. Az állat „reakciója olyan volt, amire a legkevésbé számítottunk — írta Cousteau. — A szörnyetegből a puszta félelem miatt nagy mennyiségű ürülék távozott, és hihetetlen sebességgel eliszkolt.” Majd így fejezte be a leírást: „Mikor eltűnődöm a fehér cápával kapcsolatos valamennyi élményünkön, mindig megdöbbenek, milyen hatalmas különbség van a közfelfogás és az általunk látottak között.”

A fehér cápa mint zsákmány

A közvéleményre nagy hatással volt az 1970-es években megjelenő A fehér cápa című regény, melyből egy nagy sikerű filmet is készítettek. A fehér cápa egyik napról a másikra maga lett a megtestesült gonoszság, és „trófeavadász emberek egész csoportjai azon versenyeztek, hogy melyikük tudja közülük a tábortűznél először bemutatni ennek az emberevőnek a fejét vagy állkapcsát” — írja a Great White Shark című könyv. Idővel egy preparált fehér cápa foga 1000 dollárt ért (Ausztráliában), egy egész állkapocs pedig több mint 20 000 dollárt.

A fehér cápák nagy többsége azonban a kereskedelmi célokból folytatott halászat hálójába akad, és így szenderül jobblétre. Ezenkívül évente még több millió más cápát is kifognak, hogy így kielégítsék a cápából (különösen az uszonyaiból) készült termékek iránti keresletet. Az utóbbi években, amint számuk megcsappant, világszerte megszólaltak a vészharangok, különösen a fehér cápák érdekében.

Egyre jobban megismerjük

A cápák arról ismeretesek, hogy átkutatják a tengereket a beteg, haldokló, idős és elpusztult állatokért. Így egy egészséges cápapopuláció azt mutatja, hogy a tengerek egészségesek és higiénikusak.

Felismerve a veszélyt, ami a cápák életben maradását fenyegeti, a Természetvédelmi Világunió fajtúlélési bizottsága megszervezett egy csoportot, amelyben cápákkal foglalkozó szakemberek tanulmányozzák a cápákkal kapcsolatos összes gondot. A fehér cápa tanulmányozása azonban nem könnyű feladat: ezek az állatok nem szaporodnak gyorsan, és fogságban elpusztulnak. Ezért a természetes környezetükben kell őket tanulmányozni.

Amint egyre jobban megismerjük a cápákat, úgy változik ezen lenyűgöző állatok iránti magatartásunk is. Ez azonban nem változtatja meg a fehér cápát. Bár nem egy szörnyeteg, de azért veszélyes állat, s óvatosan és tisztelettel kell vele bánni. Nagyon nagy tisztelettel!

[Kép a 11. oldalon]

Ezeknek a cápáknak nagy és félelmetes szájuk van

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

Photos by Rodney Fox Reflections

South African White Shark Research Institute