Máté 26:1–75

26  Miután Jézus elmondta mindezeket, így szólt a tanítványaihoz: 2  „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka,+ és az Emberfiát átadják az ellenségeinek, hogy oszlopra feszítsék+.” 3  Akkor a magas rangú papok és a nép vénei összegyűltek a főpap, Kajafás+ udvarában, 4  és cselt szőttek,+ hogy ravaszul* elfogják* Jézust, és megöljék. 5  De ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.” 6  Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,+ 7  odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrompalackban értékes, illatos olaj volt, és kezdte ráönteni Jézus fejére, aki éppen evett*. 8  Amikor a tanítványok ezt látták, felháborodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás? 9  Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek.” 10  Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11  Mert a szegények mindig veletek vannak,+ de én nem leszek mindig veletek.+ 12  Amikor ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat, azért tette, hogy felkészítsen a temetésemre.+ 13  Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.+” 14  Akkor a tizenkettő egyike, az, akit Iskariót Júdásnak+ hívtak, elment a magas rangú papokhoz,+ 15  és ezt kérdezte: „Mit adtok nekem, hogy eláruljam őt?”+ Azok 30 ezüstben állapodtak meg.+ 16  Így aztán ettől kezdve folyton kereste a megfelelő alkalmat, hogy elárulja őt. 17  A kovásztalan kenyerek első napján+ a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: „Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?”+ 18  Ő ezt mondta: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok neki, hogy a tanító ezt mondja: »Közel van a meghatározott idő, amikor meg kell halnom. Nálad fogom megünnepelni a tanítványaimmal a pászkát.«” 19  És a tanítványok mindent úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és előkészületeket tettek a pászkára. 20  Mikor beesteledett,+ ő az asztalnál feküdt a 12 tanítvánnyal.+ 21  Miközben ettek, így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök elárul engem.”+ 22  Nagyon szomorúak lettek emiatt, és mindegyikük kérdezgetni kezdte: „Uram, csak nem én?” 23  Így felelt: „Aki velem együtt mártja a kenyerét a tálba, az árul el engem.+ 24  Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj+ annak, aki az Emberfiát elárulja!+ Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.+” 25  Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad.” 26  Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte,+ és odaadta azt a tanítványoknak, ezt mondva: „Vegyétek, egyétek. Ez jelképezi a testemet.”+ 27  Majd vett egy poharat, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan,+ 28  mert ez jelképezi a véremet,+ »a szövetség vérét«,+ amely ki lesz ontva azért,+ hogy sokak bűnét megbocsássák.+ 29  Mondom pedig nektek, hogy mostantól semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd veletek az én Atyám királyságában.+” 30  Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.+ 31  Akkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok amiatt, ami velem fog történni, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszéled a nyáj.«+ 32  Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.+” 33  Péter erre ezt mondta neki: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!”+ 34  Jézus így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”+ 35  Péter ezt mondta neki: „Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.”+ A többi tanítvány is mind ugyanezt mondta. 36  Akkor Jézus odaért velük a Gecsemáné+ nevű helyre, és így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek le itt, míg én odamegyek, és imádkozom.”+ 37  Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát+, szomorú lett, és nagyon nyugtalanná vált+. 38  Akkor így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!”+ 39  Majd egy kissé előbbre ment, arcra borult, és így imádkozott:+ „Atyám, ha lehetséges, távolítsd el tőlem ezt a poharat+. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.”+ 40  Amikor visszatért a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Hát egyetlen órát sem tudtatok virrasztani velem?+ 41  Kitartóan virrasszatok,+ és folyton imádkozzatok,+ hogy kísértésbe ne essetek.+ A szellem persze buzgó*, de a test gyenge.”+ 42  Másodszor is elment, és így imádkozott: „Atyám, ha nincs más lehetőség, mint hogy kiigyam ezt a poharat, akkor legyen meg a te akaratod.”+ 43  Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon álmosak voltak. 44  Így hát otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is ugyanazért imádkozott. 45  Akkor visszament a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Közel van már az az óra, amikor az Emberfiát bűnösöknek adják át! 46  Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.” 47  Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok és a nép vénei küldtek.+ 48  Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe.” 49  Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: „Üdvözöllek, Rabbi!”, és nagyon gyengéden arcon csókolta. 50  De Jézus így szólt hozzá: „Barátom, miért vagy itt?”+ Akkor odamentek, elfogták Jézust, és őrizetbe vették. 51  De egy azok közül, akik Jézussal voltak, megragadta a kardját, kihúzta, aztán lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.+ 52  Jézus akkor így szólt hozzá: „Tedd vissza kardodat a helyére,+ mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.+ 53  Vagy úgy gondolod, nem kérhetném meg az Atyámat, hogy most azonnal több mint 12 légió angyalt adjon mellém?+ 54  De akkor hogyan teljesednének be az Írások, melyek szerint ennek meg kell történnie?” 55  Ezután így szólt Jézus a sokasághoz: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót? Nap nap után a templomban ültem és tanítottam,+ mégsem vettetek őrizetbe.+ 56  De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.+” Akkor a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.+ 57  Akik őrizetbe vették Jézust, elvezették őt Kajafáshoz+, a főpaphoz. Ott már összegyűltek az írástudók és a vének.+ 58  Péter pedig jókora távolságból követte őt, egészen a főpap udvaráig. Bement, és ott ült a ház szolgáival, hogy lássa, mi lesz a dolog vége.+ 59  A magas rangú papok és az egész szanhedrin hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák.+ 60  De nem találtak egyet sem, jóllehet sok hamis tanú állt elő.+ Később aztán előállt kettő, 61  és ezt mondta: „Ez az ember ezt állította: »Le tudom rombolni Isten templomát, és fel tudom építeni három nap alatt.«”+ 62  Erre a főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”+ 63  De Jézus hallgatott.+ Így hát a főpap ezt mondta neki: „Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”+ 64  Jézus így szólt hozzá: „Te mondtad. De mondom nektek, hogy mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát,+ amint ott ül a hatalmas Isten jobbján,+ és eljön az ég felhőin.”+ 65  Akkor a főpap megszaggatta a felsőruháit, és ezt mondta: „Káromlást szólt!+ Mi szükségünk van még tanúkra? Most hallottátok a káromlást. 66  Mi a véleményetek?” Azok ezt válaszolták: „Méltó a halálra!”+ 67  Akkor az arcába köptek,+ és az öklükkel ütötték.+ Mások arcul csapták,+ 68  és ezt mondták: „Prófétálj nekünk, te Krisztus! Ki ütött meg?” 69  Péter ekkor kinn ült az udvarban, egy szolgálólány pedig odament hozzá, és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!”+ 70  De ő ezt mindnyájuk előtt tagadta: „Nem tudom, miről beszélsz.” 71  Amikor kiment a kapubejáróhoz, észrevette őt egy másik lány, és így szólt az ott levőkhöz: „Ez a názáreti Jézussal volt.”+ 72  Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel: „Nem ismerem azt az embert!” 73  Kis idő múltán odamentek Péterhez a közelben álldogálók, és ezt mondták neki: „Bizony te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod is elárul.” 74  Akkor azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem azt az embert!” Rögtön ezután a kakas megszólalt. 75  Péternek pedig eszébe jutottak a szavak, amelyeket Jézus mondott: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.”+ És kiment, és keservesen sírt.

Lábjegyzetek

^ Vagy: „agyafúrt cselvetéssel”.
^ Vagy: „letartóztassák”.
^ Vagy: „az asztalnál feküdt”.
^ Vagy: „készséges”.

Jegyzetek

Amikor Jézus Betániában volt: A Mt 26:6–13-ban leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

Miután: A Mt 26:1–5-ben leírt események niszán 12-én történtek, mivel a 2. vers azt írja, hogy „két nap múlva [niszán 14-én] lesz a pászka”. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, valamint a Mt 26:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Emberfiának: Ez a kifejezés kb. 80-szor szerepel az evangéliumokban. Jézus magára utalt vele, nyilvánvalóan azt hangsúlyozva, hogy tényleg egy asszonytól született, hús-vér ember, illetve hogy Ádám tökéletes megfelelője, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megváltsa az embereket a bűntől és a haláltól (Ró 5:12, 14, 15). Ugyanez a kifejezés azonosítja Jézust a Messiásként, vagyis a Krisztusként (Dá 7:13, 14; lásd a Szójegyzéket).

oszlopra feszítsék: Vagy: „oszlophoz rögzítsék”. Itt fordul elő először a görög sztau·roʹó ige abból a több mint 40 helyből, ahol megtalálható a Keresztény görög iratokban. Ez a görög sztau·roszʹ főnév („kínoszlop”) igei alakja. (Lásd a Mt 10:38; 16:24; 27:32-höz tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzékben a „Kínoszlop”; „Oszlopra feszítés” címszavakat.) Az igei alak található meg a Septuagintában az Esz 7:9-ben, ahol arra adtak utasítást, hogy akasszák fel Hámánt egy több mint 20 m magas oszlopra. A klasszikus görögben ezt jelentette a kifejezés: ’karókkal körbevesz’, ’karósáncot vagy cölöpkerítést alakít ki’.

pászka: Ez az ünnep (görögül: paʹszkha, mely a héber peʹszach szóból származik, amely az ’elmegy mellette’, ’elhalad mellette’ jelentésű pá·szachʹ igéből van képezve) az izraeliták Egyiptomból való kivonulását megelőző este lett bevezetve. A pászkán arról emlékeznek meg, hogy az izraeliták kiszabadultak Egyiptomból, és hogy Jehova „elment” a házaik mellett, amikor megölte Egyiptomban az elsőszülötteket (2Mó 12:14, 24–47; lásd a Szójegyzéket).

Emberfiát: Lásd a Mt 8:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

oszlopra feszítsék: Vagy: „oszlophoz rögzítsék”. (Lásd a Mt 20:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Kínoszlop”; „Oszlopra feszítés” címszavakat.)

minden magas rangú papját: A görög kifejezés „főpap”-nak van fordítva, ha egyes számban szerepel, és arra a személyre utal, aki a nép legfőbb képviselője volt Isten előtt. Itt többes számban szerepel, és a papság főembereire utal, többek közt a korábbi főpapokra és talán a 24 papi osztály főire.

vének: Szó szerint: „idősebb férfiak”. A Bibliában a görög pre·szbüʹte·rosz szó elsősorban olyan személyre utal, akinek egy nemzetben vagy közösségben hatalma vagy felelős tisztsége van. Bár ez a kifejezés időnként az életkort jelöli (mint például a Lk 15:25; Cs 2:17-ben), nem csak idősebb emberekre vonatkozhat. Itt a zsidó nemzet vezetőire utal, akiket gyakran együtt említenek a magas rangú papokkal és az írástudókkal. A szanhedrint ennek a három csoportnak a tagjai alkották (Mt 21:23; 26:3, 47, 57; 27:1, 41; 28:12; lásd a Szójegyzékben a „Vén” címszót).

magas rangú papok: Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.

vénei: Lásd a Mt 16:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

főpap: Amikor Izrael önálló nemzet volt, a főpap az élete végéig betöltötte ezt a tisztséget (4Mó 35:25). Ám amikor Izrael Róma fennhatósága alá került, a Róma által kinevezett uralkodók jelölték ki és távolították el a tisztségéből a főpapot. (Lásd a Szójegyzéket.)

Kajafás: Főpap volt, akit a rómaiak neveztek ki. Ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. (Azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett Kajafás háza, lásd a B12-es függ.-et.)

leprás: Olyan személy, aki súlyos bőrbetegségben szenved. A Biblia nem csak arra a betegségre utal lepraként, melyet ma ezen a néven ismernek. Ha valakinél leprát állapítottak meg, kivetették a társadalomból, amíg meg nem gyógyult (3Mó 13:2, lábj., 45, 46; lásd a Szójegyzékben a „Lepra” címszót).

Amikor Jézus Betániában volt: A Mt 26:6–13-ban leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

a leprás Simon: Ezt a Simont csak itt és a Mr 14:3-ban található párhuzamos beszámolóban említi a Biblia. Egy olyan férfi lehetett, akit Jézus korábban kigyógyított a leprából. (Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.)

ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).

egy asszony: A Jn 12:3 szerint ez az asszony Mária volt, Márta és Lázár testvére.

alabástrompalackban: Lásd a Szójegyzékben az „Alabástrom” címszót.

értékes, illatos olaj: Márk és János beszámolója szerint ez egy font „igazi nárdusolaj” volt, amely 300 dénárt ért. Ez körülbelül egy átlagmunkás egyévi munkabérének felelt meg (Mr 14:3–5; Jn 12:3–5). Ilyenfajta illatos olajat általában abból az illatos növényből (Nardostachys jatamansi) készítettek, mely a Himaláján terem. A nárdusolajat gyakran felhígították, sőt hamisították. Azonban Márk is, és János is az „igazi nárdusolaj” kifejezést használja.

ráönteni Jézus fejére: Máté és Márk beszámolója szerint az asszony Jézus fejére öntötte az olajat (Mr 14:3). János, aki évekkel később írta meg a beszámolóját, hozzátette, hogy az asszony Jézus lábára is öntött az olajból (Jn 12:3). Jézus elmagyarázta, hogy az asszony ezzel a szeretetteljes tettével jelképesen felkészítette őt a temetésére. (Lásd a Mt 26:12-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

a tanítványok: Egyedül János nevezi meg Iskariót Júdást, mint aki ellenzi, hogy Mária felhasználja ezt az értékes olajat (Jn 12:4–7). Más apostolok nyilván csak helyeselték a felvetését, mivel az jogosnak tűnt.

300 dénárért: Máté beszámolója egyszerűen azt írja, hogy „jó pénzért” lehetett volna eladni az olajat (Mt 26:9), de Márk és János konkrétabban fogalmaz az evangéliumában. (Lásd a Mr 14:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet; továbbá a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.)

egy asszony: A Jn 12:3 szerint ez az asszony Mária volt, Márta és Lázár testvére.

ez az asszony a testemre öntötte ezt az illatos olajat: Az asszony (lásd a Mt 26:7-hez tartozó magyarázó jegyzetet) azért volt ilyen nagylelkű Jézussal, mert szerette és nagyra becsülte őt. Jézus elmagyarázta, hogy az asszony a tudtán kívül felkészítette a testét a temetésére, mivel gyakran ilyen illatos olajjal és kenőcsökkel kenték be a holttesteket (2Kr 16:14).

Higgyétek el nekem: Ebben a görög kifejezésben szerepel az a·ménʹ szó, amely a héber ʼá·ménʹ átírása, és a jelentése ’úgy legyen’ vagy ’biztosan’. Jézus gyakran ezzel a kifejezéssel vezetett be egy ténymegállapítást, ígéretet vagy próféciát, így hangsúlyozva, hogy az általa mondottak teljesen hitelesek és megbízhatóak. Egyes tudósok szerint egyedül Jézus használta ily módon az „ámen” szót az evangéliumokban, máshol nincs erre példa a vallási irodalomban. János evangéliumából azt is láthatjuk, hogy Jézus időnként egymás után kétszer is mondta ezt a szót (a·ménʹ a·ménʹ), hogy hangsúlyozza, az üzenete mennyire megbízható. (Lásd a Jn 1:51-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

az egész lakott földön. . . minden nemzet: Mindkét kifejezés a prédikálómunka kiterjedtségét hangsúlyozza. A „lakott föld”-nek fordított görög szó (oi·ku·meʹné) tág értelemben úgy utal a földre, mint az emberiség lakhelyére (Lk 4:5; Cs 17:31; Ró 10:18; Jel 12:9; 16:14). Az I. században ezt a kifejezést az óriási Római Birodalomra is használták, amelynek területén a zsidók szétszóródtak (Lk 2:1; Cs 24:5). A „nemzet”-nek fordított görög szó (eʹthnosz) általában egy olyan embercsoportra utal, melynek a tagjai többé-kevésbé rokoni kapcsolatban vannak egymással, és közös nyelvet beszélnek. Az ilyen nemzeti vagy etnikai csoportok gyakran egy meghatározott földrajzi helyen élnek.

Higgyétek el: Lásd a Mt 5:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

bárhol hirdetik is a jó hírt a világon: Jézus a Mt 24:14-ben feljegyzett próféciájához hasonlóan itt is megjövendöli, hogy a jó hírt az egész világon hirdetni fogják, és ennek során az asszonynak erről az odaadó tettéről is beszélnek majd. Isten három evangéliumírót is arra ihletett, hogy jegyezze le, amit az asszony tett (Mr 14:8, 9; Jn 12:7; lásd a Mt 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

Miután: A Mt 26:1–5-ben leírt események niszán 12-én történtek, mivel a 2. vers azt írja, hogy „két nap múlva [niszán 14-én] lesz a pászka”. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, valamint a Mt 26:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Amikor Jézus Betániában volt: A Mt 26:6–13-ban leírt eseményekre nyilván naplemente után került sor, amikor niszán 9-e kezdődött. Erre utal János párhuzamos beszámolója, mely szerint Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett Betániába (Jn 12:1). A niszán 8-ára eső sabbat kezdete körül (naplementekor) érkezhetett oda, és a niszán 8-át követő napon evett Simonnál (Jn 12:2–11; lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket).

Iskariót: Feltehetően azt jelenti, hogy ’férfi Kerijótból’. Júdás apját, Simont is Iskariótnak hívták (Jn 6:71). Ez a név sokak szerint úgy azonosítja Simont és Júdást, mint akik a júdeai Kerijót-Hecron városából származtak (Jzs 15:25). Ha ez így van, akkor Júdás volt az egyetlen júdeai a 12 apostol közül, a többiek galileaiak voltak.

Akkor: Vagyis niszán 12-én, ugyanazon a napon, mint amelyen a Mt 26:1–5-ben leírt események történtek. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket, valamint a Mt 26:1, 6-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Iskariót Júdásnak: Lásd a Mt 10:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

30 ezüstben: Az evangéliumírók közül egyedül Máté említi meg, hogy mennyiért árulták el Jézust. Ez feltehetően 30 ezüstsekel volt, melyet Tíruszban vertek. Ez az összeg azt mutatja, hogy a magas rangú papok mennyire megvetették Jézust, mivel a törvény szerint ez egy rabszolga ára volt (2Mó 21:32). Ehhez hasonlóan, amikor Zakariás azt kérte a hűtlen izraelitáktól, hogy fizessék ki a bérét, amiért Isten népe közt prófétaként szolgált, „30 ezüstöt” fizettek ki neki, azt jelezve, hogy a szemükben nem ért többet egy rabszolgánál (Za 11:12, 13).

A kovásztalan kenyerek első napján: A kovásztalan kenyerek ünnepe niszán 15-én kezdődött, a pászka (niszán 14.) utáni napon, és hét napig tartott. (Lásd a B15-ös függ.-et.) Jézus idejére azonban a pászka már annyira szorosan kapcsolódott ehhez az ünnephez, hogy időnként mind a nyolc napra a kovásztalan kenyerek ünnepeként utaltak, tehát niszán 14-ét is beleértették (Lk 22:1). Ebben a szövegkörnyezetben az „első napján” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy az „előző napján”. (Vesd össze a Jn 1:15, 30-cal, ahol az ’első’ jelentésű görög szót [proʹtosz] az „előtt” szóval fordították egy hasonló szerkezetben: „előttem [proʹtosz] létezett”.) Tehát az eredeti görög szöveg és a zsidó szokás arra enged következtetni, hogy a tanítványok niszán 13-án tették fel a kérdést Jézusnak. A tanítványok niszán 13-án napközben tettek előkészületeket a pászkára, melyet azután ünnepeltek meg, „miután leszállt az este”, vagyis elkezdődött niszán 14-e (Mr 14:16, 17).

Mikor beesteledett: Vagyis a niszán 14-ének kezdetét jelölő este. (Lásd az A7-es és a B12-es függ.-eket.)

velem együtt mártja a kenyerét: Szó szerint: „velem együtt mártja a kezét”. Az emberek gyakran a kezükkel ettek, vagy egy darab kenyeret használtak kanálként. Ez a kifejezés egy idióma is lehet, melynek jelentése ’együtt eszik’. Közeli kapcsolatra utalt, ha valaki együtt evett egy másik személlyel. Ha pedig ellene fordult annak, akivel ilyen bizalmas kapcsolatban volt, akkor azt az árulás legaljasabb formájának tekintették (Zs 41:9; Jn 13:18).

tálba: A görög szó egy viszonylag mély tálra utal, amelyből étkeztek.

Te mondtad: Egy zsidó idióma, amely megerősíti, hogy a gondolat, amelyet a kérdező személy mondott, igaz. Jézus valójában ezt jelentette ki: „Te mondtad ezt, és amit mondtál, igaz.” Jézus válasza minden kétséget kizáróan arra mutatott rá, hogy a szavaival Júdás elismerte, hogy ő a felelős Jézus elárulásáért. Valamivel ezek után Júdás nyilván elhagyta a szobát, még azelőtt, hogy Jézus bevezette az Úr vacsoráját, ahogy az a Jn 13:21–30-ban található részből is kiderül. Máté beszámolójában Júdás legközelebb a Mt 26:47-ben van megemlítve, amikor a tömeggel együtt a Gecsemáné-kertben van.

megtörte a kenyereket: A kenyér általában egy lapos lepény volt, amelyet keményre sütöttek. Ezért általában úgy ették, hogy előtte megtörték (Mt 15:36; 26:26; Mr 6:41; 8:6; Lk 9:16).

vett egy kenyeret. . . megtörte: Az ókori Közel-Keleten a kenyér általában vékony volt, és ha kovász nélkül készítették, akkor törékeny volt az állaga. Semmilyen különleges jelentőséget nem kell tulajdonítani annak, hogy Jézus megtörte a kenyeret, mivel ez volt a megszokott módja annak, ahogy ezt a fajta kenyeret ették. (Lásd a Mt 14:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

áldást mondott: Ez a kifejezés kétségkívül egy imára utal, amelyben Istent dicsérték, és hálát adtak neki.

jelképezi: A görög e·sztinʹ szónak (szó szerint: ’van’) itt az az értelme, hogy ’jelent’, ’jelképez’, ’szemléltet’. Az apostolok számára ez egyértelmű volt, hiszen ott volt előttük Jézus tökéletes teste, és a kovásztalan kenyér is, amelyet aztán elfogyasztottak. Ennélfogva a kenyér nem lehetett szó szerint Jézus teste. Érdemes megjegyezni, hogy a Mt 12:7-ben ugyanez a görög szó szerepel, és számos bibliafordítás a „jelent” szóval adja vissza.

a szövetség vérét: Az új szövetséget, melyet Jehova a felkent keresztényekkel kötött, Jézus áldozata léptette érvénybe (Héb 8:10). Jézus itt ugyanazt a kifejezést használta, amelyet Mózes, amikor közvetítőként életbe léptette az Izraellel kötött törvényszövetséget a Sínai-hegynél (2Mó 24:8; Héb 9:19–21). Ahogyan a bikák és kecskék vére érvényessé tette a törvényszövetséget Isten és Izrael nemzete között, úgy Jézus vére is érvényessé tette az új szövetséget, melyet Jehova a szellemi Izraellel kötött. Ez a szövetség i. sz. 33 pünkösdjekor lépett életbe (Héb 9:14, 15).

újbort: Az Írásokban a bor néha az örömet jelképezi (Zs 104:15; Pr 10:19).

miután dicséreteket énekeltek: Vagy: „miután hálaadó énekeket (zsoltárokat) énekeltek”. Egy zsidó hagyomány szerint a hallelzsoltár első részét (113., 114.) a pászkavacsora alatt énekelték, vagyis szavalták el; a többi részét (115–118.) pedig a végén. Ez utóbbiak tartalmaznak néhány, Messiásra vonatkozó próféciát is. A 118. zsoltár a következő szavakkal kezdődik és fejeződik be: „Adjatok hálát Jehovának, mert ő jó, odaadó szeretete örökké tart” (Zs 118:1, 29). Ezek minden bizonnyal az utolsó dicsérő szavak voltak, melyeket Jézus a hűséges apostolaival énekelt el a halálát megelőző estén.

mielőtt a kakas megszólal: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas kétszer szólalt meg (Mt 26:74, 75; Mr 14:30, 72; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nagyon korán kukorékolt.

Gecsemáné: Ez a kert nyilvánvalóan Jeruzsálemtől keletre, a Kidron völgyén túl, az Olajfák hegyén helyezkedett el. Valószínűleg volt benne egy prés is, hogy kisajtolják az olívaolajat, mivel a kert neve egy héber vagy arámi kifejezésből (gath semá·néʹ) származik, amelynek a jelentése: ’olajprés’. Noha nem lehet pontosan meghatározni a kert helyét, az egyik hagyományos nézet úgy tartja, hogy a Gecsemáné nevű hely azzal a kerttel azonos, amely az Olajfák hegyének nyugati lábánál lévő útelágazásnál helyezkedett el. (Lásd a B12-es függ.-et.)

Zebedeus két fiát: Vagyis Jakab és János apostolt (Mt 4:21; 10:2).

Kitartóan virrasszatok: A görög kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy ’ébren marad’, de sok szövegkörnyezetben arra utal, hogy valaki ’résen van’; ’őrködik’. Máté ezt a kifejezést használja a Mt 24:43; 25:13; 26:38, 40, 41-ben. A Mt 24:44-ben pedig azzal hozza összefüggésbe, hogy „készen” kell lenni. (Lásd a Mt 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

Kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Ez a figyelmeztetés az alapvető gondolata a tíz szűzről szóló példázatnak, vagyis hogy a tanítványok jelképes értelemben maradjanak ébren. (Lásd a Mt 24:42; 26:38-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

vagyok: Vagy: „a lelkem”. A görög pszü·khéʹ szó, melyet általában „lélek”-nek fordítanak, itt egy ember teljes lényére utal. Ezért „a lelkem” kifejezést úgy is vissza lehet adni, hogy „egész lényem” vagy egyszerűen „én”. (Lásd a Szójegyzékben a „Lélek” címszót.)

kitartóan virrasszatok: Szó szerint: „maradjatok ébren”. Jézus korábban már kiemelte, hogy a tanítványainak jelképes értelemben ébernek kell maradniuk, mivel nem tudják, hogy melyik nap és melyik órában jön el. (Lásd a Mt 24:42; 25:13-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.) A figyelmeztetését itt és a Mt 26:41-ben is megismétli, ahol a jelképes értelemben vett ébren maradást összefüggésbe hozza a kitartó imádkozással. A Keresztény görög iratok más részeiben is találhatók hasonló intések, ami arra mutat, hogy az igaz keresztényeknek fontos megőrizniük az éberségüket (1Ko 16:13; Kol 4:2; 1Te 5:6; 1Pt 5:8; Jel 16:15).

Ki tudjátok-e inni a poharat: A Bibliában a „pohár” szó alatt gyakran jelképesen Istennek egy emberre vonatkozó akaratát vagy a neki kijelölt részt kell érteni (Zs 11:6; 16:5; 23:5). A „pohár kiivása” itt azt foglalja magában, hogy valaki aláveti magát Isten akaratának. Ebben az esetben a „pohár” nemcsak azt jelentette, hogy Jézus szenvedett és meghalt istenkáromlás hamis vádja miatt, hanem azt is, hogy feltámadt halhatatlan égi életre.

arcra borult: Vagy: „arccal a földre vetette magát”, talán a kezére vagy a könyökére támaszkodva. A Biblia több testhelyzetet is megemlít, hogy hogyan imádkoztak régen, például álltak vagy térdeltek. De ha egy személy mély érzésekkel imádkozott, akkor talán még hasra is feküdt.

távolítsd el tőlem ezt a poharat: A Bibliában a „pohár” szó gyakran Isten akaratára vagy arra a részre utal jelképesen, amelyet ő valakinek kijelöl. (Lásd a Mt 20:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus nyilván azért kérte Istentől, hogy távolítsa el tőle ezt a „poharat”, mert nagyon aggasztotta, hogy milyen szégyent hozhat Istenre az, ha őt istenkáromlás és lázadás vádjával kivégzik.

tudtatok: Itt a görög szöveg többes szám 2. személyű igealakot használ, jelezve, hogy Jézus nemcsak Péterhez intézi a szavait, hanem a többi tanítványhoz is.

szellem: Itt egy személy jelképes szívéből fakadó ösztönző erőre utal, mely arra indítja, hogy egy bizonyos módon tegyen vagy mondjon valamit. (Lásd a Szójegyzéket.)

test: Az itt használt görög szó a Bibliában gyakran a tökéletlen, bűnös emberre utal.

nagyon gyengéden arcon csókolta: Az a görög ige, mely úgy lett fordítva, hogy „nagyon gyengéden arcon csókolta”, a Mt 26:48-ban található „arcon csókol” ige nyomatékos formája. Az, hogy Júdás ilyen gyengéden és kedvesen üdvözölte Jézust, megmutatja, hogy mennyire álnok és képmutató volt.

lesújtott a főpap rabszolgájára: Erről az esetről mind a négy evangélium ír, és a beszámolók kiegészítik egymást (Mt 26:51; Mr 14:47; Lk 22:50). Csak Lukács, „a szeretett orvos” (Kol 4:14) tesz említést arról, hogy Jézus, „megérintve [a rabszolga] fülét, meggyógyította őt” (Lk 22:51). Arról pedig egyedül János ír, hogy Simon Péter volt az, aki használta a kardját, és hogy Málkus volt a neve annak a rabszolgának, akinek levágta a fülét. Minden bizonnyal János volt az a tanítvány, aki „a főpap ismerőse” volt, és ismerte a háznépét is (Jn 18:15, 16), ezért nem meglepő, hogy ez az evangélium név szerint megemlíti a levágott fülű férfit. A Jn 18:26 is megerősíti, hogy János jól ismerte a főpap háznépét. János itt elmagyarázza, hogy a rabszolga, aki azzal vádolta Pétert, hogy Jézus tanítványa, „rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét”.

lesújtott a főpap rabszolgájára: Erről az esetről mind a négy evangélium ír, és a beszámolók kiegészítik egymást (Mt 26:51; Mr 14:47; Lk 22:50). Csak Lukács, „a szeretett orvos” (Kol 4:14) tesz említést arról, hogy Jézus, „megérintve [a rabszolga] fülét, meggyógyította őt” (Lk 22:51). Arról pedig egyedül János ír, hogy Simon Péter volt az, aki használta a kardját, és hogy Málkus volt a neve annak a rabszolgának, akinek levágta a fülét. Minden bizonnyal János volt az a tanítvány, aki „a főpap ismerőse” volt, és ismerte a háznépét is (Jn 18:15, 16), ezért nem meglepő, hogy ez az evangélium név szerint megemlíti a levágott fülű férfit. A Jn 18:26 is megerősíti, hogy János jól ismerte a főpap háznépét. János itt elmagyarázza, hogy a rabszolga, aki azzal vádolta Pétert, hogy Jézus tanítványa, „rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét”.

egy azok közül, akik Jézussal voltak: A Jn 18:10-ben található párhuzamos beszámolóból kiderül, hogy Simon Péter húzta ki a kardját, illetve hogy a főpap rabszolgájának a neve Málkus volt. A Lk 22:50-ben és a Jn 18:10-ben található beszámolókból azt a részletet is megtudjuk, hogy a szolgának „a jobb fülét” vágták le. (Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)

lesújtott a főpap rabszolgájára: Lásd a Jn 18:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.

légió: A római hadsereg alapegysége. Az i. sz. I. században egy légióban általában 6000 katona szolgált. A versben „12 légió” van megemlítve, mely kétségkívül egy meghatározatlan, nagy számra utal. Jézus tulajdonképpen azt mondta, hogy ha megkérné az Atyját, akkor rengeteg angyalt küldene, hogy megvédjék őt.

az Írások: Ez a kifejezés gyakran az ihletett Héber iratok egészére utal.

hogy beteljesedjen az, amit Jehova mondott a prófétája által: Ez és ehhez hasonló kifejezések sokszor szerepelnek Máté evangéliumában. Nyilvánvalóan Jézusnak a megígért Messiásként betöltött szerepét hangsúlyozza a zsidó olvasóknak (Mt 2:15, 23; 4:14; 8:17; 12:17; 13:35; 21:4; 26:56; 27:9).

hogy beteljesedjenek a próféták írásai: Lásd a Mt 1:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

főpap: Amikor Izrael önálló nemzet volt, a főpap az élete végéig betöltötte ezt a tisztséget (4Mó 35:25). Ám amikor Izrael Róma fennhatósága alá került, a Róma által kinevezett uralkodók jelölték ki és távolították el a tisztségéből a főpapot. (Lásd a Szójegyzéket.)

Kajafás: Főpap volt, akit a rómaiak neveztek ki. Ügyes diplomata volt, és tovább töltötte be a főpapi tisztséget, mint abban az időben bárki az elődei közül. Kb. i. sz. 18-ban lett kinevezve, és kb. i. sz. 36-ig maradt főpap. (Azzal kapcsolatban, hogy hol lehetett Kajafás háza, lásd a B12-es függ.-et.)

Kajafáshoz, a főpaphoz: Lásd a Mt 26:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

minden magas rangú papját: A görög kifejezés „főpap”-nak van fordítva, ha egyes számban szerepel, és arra a személyre utal, aki a nép legfőbb képviselője volt Isten előtt. Itt többes számban szerepel, és a papság főembereire utal, többek közt a korábbi főpapokra és talán a 24 papi osztály főire.

a legfelsőbb bíróságnak: A teljes szanhedrinnek. Ez a bírói testület Jeruzsálemben működött, tagjait pedig a főpap, valamint 70 vén és írástudó alkotta. A zsidók a szanhedrin döntéseit véglegesnek tekintették. (Lásd a Szójegyzékben a „Szanhedrin” címszót.)

magas rangú papok: A papság főembereire utal. (Lásd a Mt 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Magas rangú pap” címszót.)

szanhedrin: Vagyis a Jeruzsálemben ülésező zsidó legfelsőbb bíróság. A „szanhedrin”-nek fordított görög szó (szü·neʹdri·on) szó szerint azt jelenti, hogy ’leül valakivel’. Bár ez egy általános kifejezés egy gyűlésre vagy összejövetelre, Izraelben egy vallási bírói testületre vagy bíróságra is utalhatott. (Lásd a Mt 5:22-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzéket; továbbá, hogy hol lehetett a szanhedrin terme, lásd a B12-es függ.-et.)

Krisztus: Itt a „Krisztus” cím előtt, melynek jelentése ’felkent’, a görög nyelvben határozott névelő szerepel. Ez is egy módja volt annak, hogy Jézusra úgy utaltak, mint a megígért Messiás, aki egy különleges feladatra lett felkenve. (Lásd a Mt 1:1; 2:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

Te mondtad: Egy zsidó idióma, amely megerősíti, hogy a gondolat, amelyet a kérdező személy mondott, igaz. Jézus valójában ezt jelentette ki: „Te mondtad ezt, és amit mondtál, igaz.” Jézus válasza minden kétséget kizáróan arra mutatott rá, hogy a szavaival Júdás elismerte, hogy ő a felelős Jézus elárulásáért. Valamivel ezek után Júdás nyilván elhagyta a szobát, még azelőtt, hogy Jézus bevezette az Úr vacsoráját, ahogy az a Jn 13:21–30-ban található részből is kiderül. Máté beszámolójában Júdás legközelebb a Mt 26:47-ben van megemlítve, amikor a tömeggel együtt a Gecsemáné-kertben van.

Te mondod: Ez a válasz kétségkívül megerősíti, hogy Pilátus állítása igaz. (Vesd össze a Mt 26:25, 64-hez tartozó magyarázó jegyzetekkel.) Bár Jézus elismeri, hogy király, nem abban az értelemben az, ahogy Pilátus gondolja, hiszen Jézus királysága „nem része e világnak”, vagyis nem jelent veszélyt Rómára nézve (Jn 18:33–37).

Te mondtad: Jézus nem akart kitérni Kajafás kérdése elől, hiszen elismerte, hogy a főpapnak hatalma van esküre kötelezni, hogy elmondja a tényeket (Mt 26:63). Ez a kifejezés a jelek szerint egy zsidó idióma volt, mellyel megerősítették, hogy egy elhangzott állítás igaz. Ezt támasztja alá a Márk evangéliumában található párhuzamos beszámoló is, melyben Jézus válasza így hangzik: „Én vagyok” (Mr 14:62; lásd a Mt 26:25; 27:11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket).

Emberfiát. . . eljön az ég felhőin: Jézus itt a Dá 7:13, 14-ben található messiási próféciára utal, megerősítve, hogy ő lesz az, aki bebocsátást nyer Istenhez, és hatalmat kap az égben. (Lásd a Szójegyzékben az „Emberfia” címszót.)

a hatalmas Isten jobbján: Egy uralkodó jobbján lenni azt jelentette, hogy az a személy a legfontosabb az uralkodó után (Zs 110:1; Cs 7:55, 56). A párhuzamos beszámolóban, a Lk 22:69-ben ugyanez a megfogalmazás szerepel. Ez a kifejezés arra is utalhat, hogy Jézus hatalmat kap, hiszen a hatalmas Isten jobbján van.

megszaggatta a felsőruháit: Itt a felháborodást fejezi ki. Kajafás nyilván azért szaggatta meg a mellénél a ruháját, hogy álszent módon még drámaibbá tegye, mennyire feldühítették Jézus szavai.

Prófétálj. . .! Ki ütött meg?: Itt a „prófétálj” felszólítás nem azt jelenti, hogy Jézus jövendöljön valamit, hanem hogy Isten segítségével azonosítsa, hogy ki ütötte meg. A párhuzamos beszámolókból, a Mr 14:65-ből és a Lk 22:64-ből kiderül, hogy az üldözői letakarták Jézus arcát. Ez megmagyarázza, miért gúnyolódtak vele úgy, hogy mondja meg, ki ütötte meg.

kapubejáróhoz: Szó szerint: „kapuhoz”. Márk a beszámolójában egy olyan szót használ, mely azt is jelentheti, hogy ’bejárat’ vagy ’bejárati csarnok’, tehát nem egy egyszerű kapura utal (Mr 14:68). Feltételezhetően egy átjáróról vagy előtérről lehetett szó, mely kivezetett az udvarról az utcára nyíló külső ajtókhoz.

tájszólásod: Vagy: „kiejtésed”; „az, ahogyan beszélsz”. Péter galileai tájszólása eltért a Júdeában beszélt hébertől, talán mert más szavakat használt, vagy másképp ejtette ki a szavakat. Egyesek szerint a galileai kiejtés vagy szókincs az idegen hatásnak volt tulajdonítható.

a kakas. . . megszólalt: Mind a négy evangélium megemlíti ezt a kijelentést, de csak Márk beszámolója fűzi hozzá azt a részletet, hogy a kakas másodszor is megszólalt (Mt 26:34, 74, 75; Mr 14:30; Lk 22:34, 60, 61; Jn 13:38; 18:27). A Misna arra utal, hogy Jézus napjaiban tenyésztettek Jeruzsálemben kakasokat, ez pedig alátámasztja a Biblia szavait. A kakas valószínűleg nem sokkal hajnal előtt kukorékolt. (Lásd a Mr 13:35-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

megesküdött: Péter félt, és ezért próbálta meggyőzni a környezetét, hogy tényleg nem ismeri Jézust. Az esküjével azt akarta megerősíteni, hogy a szavai igazak, de ha nem, akkor sújtsa őt csapás.

a kakas megszólalt: Lásd a Mr 14:72-höz tartozó magyarázó jegyzetet.

Multimédia

Alabástrompalack
Alabástrompalack

Ezt a kicsi, vázához hasonló edényt, melyet eredetileg az egyiptomi Alabastron város közelében található kőből készítettek, illatszer tárolására használták. Maga a kő is – a kalcium-karbonát egyik változata – a város neve után kapta a nevét. A képen látható palackot Egyiptomban találták meg, és valamikor az i. e. 150 és i. sz. 100 közötti időszakból származik. Hasonló palackokat készítettek kevésbé drága anyagokból is, például gipszből. Ezeket is alabástromnak nevezték, egyszerűen azért, mert ugyanarra a célra használták őket. Ám a valódi alabástromból készült edényekben drágább balzsamokat és illatszereket tároltak, olyasféléket, mint amilyennel Jézust kétszer is bekenték, egyszer egy farizeus házában, Galileában, máskor pedig a leprás Simon házában, Betániában.

A pászkavacsora
A pászkavacsora

A pászkavacsora nélkülözhetetlen kellékei a következők voltak: sült bárány (egyetlen csontját sem törhették meg) (1.), kovásztalan kenyér (2.) és keserű füvek (3.) (2Mó 12:5, 8; 4Mó 9:11). A Misna szerint a keserű füvek valószínűleg salátára, katángra, zsázsára, endíviára, illetve pitypangra utalnak. Alighanem arra emlékeztették az izraelitákat, hogy milyen keserű tapasztalatokat éltek át az egyiptomi rabszolgaságuk idején. A kovásztalan kenyeret Jézus az ő tökéletes emberi testének a jelképeként használta (Mt 26:26). Pál apostol pedig úgy utalt Jézusra, mint aki „a pászkabárányunk” (1Ko 5:7). Az I. században már a bor (4.) is hozzátartozott a pászkavacsorához. Jézus a bort is jelképként használta: a vérét jelentette, amelyet kiontanak áldozatként (Mt 26:27, 28).

Szőlő
Szőlő

Azon a vidéken, ahol Jézus élt, már több ezer éve termesztenek bortermő szőlőt (Vitis vinifera), ezért megszokott látvány. Ha volt a közelben fa, a szőlőművesek karókat vagy lugasokat készítettek a szőlő megtámasztására. Télen visszametszették a hajtásokat. Tavasszal a szőlő új vesszőket hajtott, de amelyik nem termett gyümölcsöt, azt levágták (Jn 15:2). Így a szőlőtő több és jobb minőségű szőlőt tudott teremni. Jézus az Atyját egy szőlőműveshez hasonlította, saját magát egy szőlőtőhöz, a tanítványait pedig szőlővesszőkhöz. Ahogy a szőlővesszők a szőlőtőtől kapnak tápanyagot, úgy Jézus tanítványai is szellemileg jól tápláltak, amíg egységben maradnak vele, vagyis az igazi szőlőtővel (Jn 15:1, 5).

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Máté 26
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty