Lukács 7:1–50

7  Miután befejezte, amit mondani akart a népnek, bement Kapernaumba. 2  Egy katonatiszt rabszolgája pedig, akit az becsben tartott, súlyos betegségben szenvedett, és a halálán volt.+ 3  Amikor a katonatiszt hallott Jézusról, elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a rabszolgáját. 4  Odamentek Jézushoz, és kérve kérték őt, ezt mondva: „Méltó rá, hogy ezt megtedd neki, 5  mert szereti nemzetünket, és a zsinagógánkat is ő építette.” 6  Jézus tehát elment velük. Bár már nem járt messze a háztól, a katonatiszt elküldte néhány barátját, hogy mondják meg neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere.+ 7  Arra sem tartottam magamat méltónak, hogy elmenjek hozzád; hanem csak mondd, és meggyógyul a szolgám. 8  Mert nekem is vannak feletteseim, és alám is vannak rendelve katonák, és ha az egyiknek azt mondom, hogy »menj el!«, elmegy, a másiknak meg, hogy »gyere ide!«, odajön, a rabszolgámnak pedig, hogy »tedd ezt!«, megteszi.” 9  Amikor Jézus hallotta ezeket, elámult, és az őt követő sokasághoz fordulva így szólt: „Mondom nektek, még az izraeliták között sem találkoztam senkivel, akinek ilyen nagy hite lett volna.”+ 10  És amikor a küldöttek visszatértek a házba, jó egészségben találták a rabszolgát.+ 11  Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy tömeg. 12  Amikor közel ért a város kapujához, éppen egy halottat hoztak kifelé, anyjának egyetlen fiát.+ Az asszony ráadásul özvegy volt. Népes sokaság is jött vele a városból. 13  Amikor az Úr meglátta, megszánta őt,+ és ezt mondta neki: „Ne sírj!”+ 14  Azzal odament, megérintette a ravatalt*, és akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj fel*!”+ 15  Erre a halott felült, és beszélni kezdett, Jézus pedig átadta az anyjának.+ 16  Ekkor félelem lett úrrá mindnyájukon, és dicsőíteni kezdték Istent, ezt mondva: „Nagy próféta jött közénk”,+ és „Isten a népére fordította figyelmét”+. 17  És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken. 18  Jánosnak pedig beszámoltak a tanítványai mindezekről.+ 19  Ezért János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az eljövendő,+ vagy másvalakit várjunk?” 20  Amikor odamentek hozzá a férfiak, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy megkérdezzük: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«” 21  Abban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből+ és súlyos bajaikból, kiűzött belőlük gonosz szellemeket, és sok vaknak megadta, hogy lásson. 22  Válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és számoljatok be Jánosnak arról, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak,+ a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak,+ a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik a jó hírt.+ 23  Boldog, aki nem talál okot arra, hogy megbotránkozzon miattam.”+ 24  Amikor János követei elmentek, Jézus ezeket mondta Jánosról a sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy szél ingatta nádszálat lássatok?+ 25  Miért mentetek hát ki? Hogy finom ruhába* öltözött embert lássatok?+ De hiszen akik díszes ruhát viselnek, és fényűzésben élnek, azok a királyi házakban vannak. 26  Hát akkor miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Sőt, mondom nektek, még prófétánál is sokkal nagyobbat.+ 27  Ő az, akiről meg van írva: »Elküldöm követemet előtted*, aki előkészíti az utadat.«+ 28  Mondom nektek, asszonyoktól nem született nagyobb ember Jánosnál, de Isten királyságában a legkisebb is nagyobb nála.”+ 29  (Ennek hallatán az egész nép és az adószedők elismerték, hogy Isten igazságos, mert ők már meg voltak keresztelkedve János keresztségével.+ 30  A farizeusok és a törvénytudók azonban semmibe vették Isten nekik szóló tanácsát*,+ hiszen ők nem voltak megkeresztelkedve János által.) 31  „Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez hasonlók?+ 32  Hasonlók a kisgyermekekhez, akik a piactéren ülnek, és odakiáltanak egymásnak: »Fuvoláztunk nektek, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem sírtatok.« 33  Ugyanígy, eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik,+ ti mégis azt mondjátok: »Démon van benne.« 34  Eljött az Emberfia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt mondjátok: »Falánk és részeges*, adószedők és bűnösök barátja!«+ 35  De a bölcsességet igazságosnak bizonyítja* minden gyermeke.”+ 36  Az egyik farizeus pedig folyton arra kérte őt, hogy étkezzen vele. Bement hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.+ 37  És egy asszony, akit bűnösnek ismertek a városban, megtudta, hogy ő a farizeus házában eszik*. Hozott egy illatos olajat tartalmazó alabástrompalackot,+ 38  majd elhelyezkedve Jézus mögött, a lábánál, sírt, és áztatni kezdte könnyeivel a lábát, és a hajával törölte meg. Gyöngéden csókolgatta is a lábát, és illatos olajat öntött rá. 39  Látva ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ez az ember valóban próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.”+ 40  Jézus erre így szólt hozzá: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Az így szólt: „Tanító, mondjad!” 41  „Egy bizonyos kölcsönadónak volt két adósa: az egyik 500 dénárral volt adós, a másik pedig 50-nel. 42  Amikor nem volt miből visszafizetniük, ő mindkettőnek elengedte a tartozását*. Melyikük fogja tehát jobban szeretni őt?” 43  Válaszul Simon ezt mondta: „Úgy vélem, hogy az, akinek többet engedett el*.” Ő ezt mondta neki: „Helyesen ítélted meg.” 44  Azzal az asszony felé fordult, és ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Beléptem a házadba, és te nem adtál vizet a lábamra. Ez az asszony viszont könnyeivel áztatta lábamat,+ és hajával törölte meg. 45  Te nem üdvözöltél engem csókkal, ez az asszony viszont attól az órától kezdve, hogy bejöttem, gyengéden csókolgatja a lábamat. 46  Te nem öntöttél olajat a fejemre, ez az asszony viszont illatos olajat öntött a lábamra. 47  Ezért azt mondom neked, hogy bár sok* bűne van, meg van bocsátva,+ mert nagyon szeretett.+ Akinek viszont kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret.” 48  Azután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”+ 49  Erre azok, akik vele együtt feküdtek az asztalnál, mondogatni kezdték egymás között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”+ 50  Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett téged;+ menj békével!”

Lábjegyzetek

^ Vagy: „ébredj fel”.
^ Vagy: „halott szállítására való hordágyat”.
^ Vagy: „jó minőségű ruhába”.
^ Szó szerint: „színed előtt”.
^ Vagy: „útmutatását”.
^ Szó szerint: „borivás rabja”.
^ Vagy: „a bölcsességet igazolja”.
^ Vagy: „az asztalnál fekszik”.
^ Vagy: „készséggel megbocsátott”.
^ Vagy: „bocsátott meg”.
^ Vagy: „nagy”.

Jegyzetek

katonatiszt: Vagy: „százados”. Egy százados nagyjából 100 katona fölött rendelkezett a római seregben.

elküldött hozzá némelyeket a zsidók vénei közül: A Mt 8:5-ben található párhuzamos beszámoló szerint egy katonatiszt ment oda Jézushoz. A zsidó vének nyilvánvalóan a katonatiszt nevében jártak el. Csak Lukács említi meg ezt a részletet.

Nem sokkal ezután: Néhány ókori kéziratban az áll, hogy „másnap”, de a főszövegben található megfogalmazást több régebbi, hiteles kézirat támasztja alá.

Nain: Egy galileai város kb. 35 km-re délnyugatra Kapernaumtól. Jézus minden bizonnyal innen ment Nainba (Lk 7:1–10). Naint, mely csak itt szerepel a Keresztény görög iratokban, Nein modern kori falvával azonosítják, mely a Móré-hegy északnyugati oldalán található, Názárettől kb. 10 km-re dél-délkeletre. Bár napjainkban a falu elég kicsi kiterjedésű, a térségben talált romok azt mutatják, hogy jóval nagyobb volt a korábbi századokban. A Jezréel völgyére néző, gyönyörű fekvésű Nain volt az első helyszín abból a háromból, ahol a feljegyzések szerint Jézus feltámasztott valakit – a másik kettő Kapernaum és Betánia volt (Lk 8:49–56; Jn 11:1–44). Mintegy 900 évvel korábban Sunemben, egy közeli városban Elizeus próféta feltámasztotta egy sunemi asszony fiát (2Ki 4:8–37).

a város kapujához: A görög poʹlisz („város”) szót háromszor használják Nainnal kapcsolatban. Noha ez a kifejezés általában egy fallal körülvett városra utal, nem lehetünk biztosak abban, hogy fal vette körül Naint. Ha nem volt városfal, akkor a „kapu” pusztán egy házak közti átjáró lehetett, amelyen át a Nainba vezető út bevitt a városba. Ám néhány régész úgy gondolja, hogy egy fal vette körül Naint. Bármelyik esetről legyen is szó, Jézus és a tanítványai talán egy Nain keleti bejáratánál levő „kapu”-nál találkoztak a temetési menettel, mely a mai Neintől délkeletre fekvő hegyoldal sírjai felé tartott.

egyetlen: A görög mo·no·ge·nészʹ szót, melyet gyakran úgy fordítanak, hogy „egyszülött”, így határozzák meg: ’egyetlen’; ’egyedüli’; ’egyedülálló’; ’egyedi a maga nemében’. A kifejezés mind fiú-, mind lánygyermekek esetében a szülőkkel való kapcsolatot írja le. Ebben a szövegkörnyezetben arra utal, hogy valakinek egyetlen gyermeke van. Ugyanezt a görög szót használják Jairus „egyetlen” lányára, illetve egy férfi „egyetlen” fiára, akit Jézus meggyógyított (Lk 8:41, 42; 9:38). A görög Septuaginta a mo·no·ge·nészʹ szóval él, amikor ezt írja Jefte lányáról: „Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya” (Bí 11:34). János apostol írásaiban a mo·no·ge·nészʹ szó ötször Jézusra utal. (Arról, hogy mit jelent a kifejezés Jézussal kapcsolatban, lásd a Jn 1:14; 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)

megszánta őt: Vagy: „könyörületet érzett iránta”. A görög szplan·khniʹzo·mai ige rokonságban áll a ’belső részek’ jelentésű szplanʹkhna szóval, és egy olyan erőteljes érzésre utal, amelyet legbelül érez az ember. A görög nyelvben ez az egyik legerősebb szó a könyörület kifejezésére.

kettőt a tanítványai közül: A Mt 11:2, 3-ban található párhuzamos beszámoló egyszerűen annyit ír, hogy Keresztelő János elküldte „a tanítványait”. Lukács adja meg pontosan a tanítványok számát.

leprások: Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.

keresztségével: A görög baʹpti·szma szó azt jelenti, hogy ’bemerítés’; ’alámerítés’. (Lásd a Mt 3:11-hez és a Mr 1:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)

kenyeret sem eszik, bort sem iszik: Lásd a Mt 11:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.

gyermeke: Vagy: „eredménye”. A bölcsesség itt meg van személyesítve, mintha gyermekei lennének. A Mt 11:19 párhuzamos beszámolójában azt olvassuk, hogy a bölcsességnek „tettei” vannak. A bölcsesség gyermekei vagy tettei, vagyis a Keresztelő János és Jézus által szolgáltatott bizonyítékok hamisnak bizonyítják az ellenük felhozott vádakat. Jézus voltaképpen ezt mondta: „Figyeljétek meg az igazságos tetteket és viselkedést, és látni fogjátok, hogy a vád hamis.”

Bement hát a farizeus házába: A négy evangéliumíró közül egyedül Lukács említi meg, hogy voltak farizeusok, akik meghívták Jézust magukhoz étkezni, és Jézus el is fogadta a meghívásukat. További példák találhatók erre a Lk 11:37; 14:1-ben.

egy asszony, akit bűnösnek ismertek: A Biblia rámutat, hogy minden ember bűnös (2Kr 6:36; Ró 3:23; 5:12). Ezért ez a kifejezés itt szűkebb értelemben szerepel, és nyilvánvalóan olyan emberekre utal, akikről köztudott, hogy bűnös életet élnek, például rossz erkölcsűek vagy bűnözők (Lk 19:7, 8). Csak Lukács ír a beszámolójában erről a bűnös asszonyról, aki olajat öntött Jézus lábára, és talán prostituált volt. Az „akit [valamilyennek] ismertek” görög kifejezést szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „aki [valamilyen] volt”, de ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg egy személy jellegzetes vonására vagy tulajdonságára utal, illetve arra a társadalmi rétegre, amelyhez tartozik.

volt két adósa: Az i. sz. I. században élő zsidók jól tudták, milyen kapcsolatban álltak egymással a hitelezők és az adósaik, és Jézus időnként felhasználta ezt a szemléltetéseihez (Mt 18:23–35; Lk 16:1–8). Egyedül Lukács jegyzi le ezt a két adósról szóló szemléltetést, melyben az egyiknek 10-szer nagyobb adóssága van, mint a másiknak. Azért mondta el Jézus ezt a szemléltetést, mert Simon, a házigazda megvetően beszélt arról az asszonyról, aki bejött, és illatos olajat öntött Jézus lábára (Lk 7:36–40). Jézus a bűnt egy olyan adóssághoz hasonlítja, mely túl nagy ahhoz, hogy vissza tudja fizetni az adós, és ezt az alapelvet emeli ki vele: „Akinek. . . kevés bűne van megbocsátva, kevéssé szeret” (Lk 7:47; lásd a Mt 6:12; 18:27-hez és a Lk 11:4-hez tartozó magyarázó jegyzeteket).

dénárral: Római ezüstérme, mely nagyjából 3,85 g-ot nyomott, és a császár arcképe volt az egyik oldalán. Ahogy a Mt 20:2-ből látszik, a mezőgazdasági munkások Jézus napjaiban általában egy dénárt kaptak egy 12 órás munkanapért. (Lásd a Szójegyzékben a „Dénár” címszót és a B14-es függ.-et.)

vizet a lábamra: Az ókorban főként gyalog közlekedtek, akárcsak napjainkban a föld számos területén. Az átlagemberek egy része mezítláb járt, bár sokan hordtak sarut, mely szinte csak egy talprészből és néhány bőrszíjból állt. A házba belépve levették a sarut. A vendégszeretet egyik fontos jele volt, hogy megmosták a vendég lábát. A házigazda, illetve egy szolga látta el ezt a feladatot. De ha mást nem, vizet biztosítottak a vendég számára a lábmosáshoz (1Mó 18:4; 24:32; 1Sá 25:41; Lk 7:37, 38).

Te nem üdvözöltél engem csókkal: A vonzalmat vagy a tiszteletet a bibliai időkben úgy fejezték ki, hogy megcsókolták a másik személyt. Talán az ajkukat a másik személy ajkához érintették (Pl 24:26), megcsókolták az arcát vagy kivételes esetekben a lábát (Lk 7:37, 38). A csók nemcsak a különböző nemű rokonok között volt megszokott (1Mó 29:11; 31:28), hanem két férfi rokon között is (1Mó 27:26, 27; 45:15; 2Mó 18:7; 2Sá 14:33). A közeli barátok is így mutatták ki egymás iránt a szeretetüket (1Sá 20:41, 42; 2Sá 19:39).

Multimédia

Királyi házak
Királyi házak

Amikor Jézus azokra az emberekre utalt, akik „a királyi házakban” (Lk 7:25) vagy „a királyok házaiban” (Mt 11:8) élnek, akkor erről a hallgatóinak minden bizonnyal azok a fényűző paloták juthattak az eszükbe, melyeket Nagy Heródes épített. A fényképen látható romok csupán egy része annak a téli palotaegyüttesnek, melyet Heródes Jerikóban épített. Ennek az épületnek volt egy 29 × 19 m-es, oszlopsoros fogadóterme; egy oszlopsoros udvara, mely körül több helyiség is volt; illetve egy fürdőháza, melyben hűtő- és fűtőrendszerek is voltak. A palotához egy lépcsőzetes kert is tartozott. Az épület egy felkelés során éghetett le, melyre néhány évtizeddel azelőtt került sor, hogy Keresztelő János elkezdte a szolgálatát. A palotát Heródes fia, Arkelausz építette újjá.

Csontfuvola
Csontfuvola

A bibliai időkben a fuvola készülhetett nádból, de akár csontból vagy elefántcsontból is. A fuvola volt az egyik legnépszerűbb hangszer. Örömteli alkalmakkor játszottak rajta, például lakomákon és esküvőkön (1Ki 1:40; Ézs 5:12; 30:29), és ezt a szokást a gyerekek utánozták a köztereken. Akkor is játszottak fuvolán, ha bánatosak voltak. A hivatásos siratókat gyakran fuvolások kísérték valamilyen szomorú dallammal. Az itt látható fuvolát Jeruzsálemben találták egy kőtörmelékréteg alatt, amely abból az időből származik, amikor a rómaiak lerombolták a templomot. Kb. 15 cm hosszú, és valószínűleg egy tehén vagy egy ökör lábának a csontjából készült.

Piactér
Piactér

Néhány piac, mint amilyen a képen is látható, egy út mentén helyezkedett el. A kereskedők a sok kipakolt áruval gyakran gátolták a forgalmat. A környék lakói háztartási cikkeket, cserépedényeket, drága üvegárukat és friss élelmiszereket vásárolhattak. Mivel akkoriban nem volt hűtőszekrény, az embereknek mindennap el kellett menniük a piacra vásárolni. A piactéren a vásárlók értesülhettek különféle hírekről a kereskedőktől vagy más látogatóktól, a gyerekek játszottak, és a munkások várakoztak, hogy felfogadják őket. Jézus betegeket gyógyított, Pál pedig prédikált a piactéren (Cs 17:17). Velük ellentétben a büszke írástudók és farizeusok szerették, ha észrevették és köszöntötték őket ezeken a helyeken.

Alabástrompalack
Alabástrompalack

Ezt a kicsi, vázához hasonló edényt, melyet eredetileg az egyiptomi Alabastron város közelében található kőből készítettek, illatszer tárolására használták. Maga a kő is – a kalcium-karbonát egyik változata – a város neve után kapta a nevét. A képen látható palackot Egyiptomban találták meg, és valamikor az i. e. 150 és i. sz. 100 közötti időszakból származik. Hasonló palackokat készítettek kevésbé drága anyagokból is, például gipszből. Ezeket is alabástromnak nevezték, egyszerűen azért, mert ugyanarra a célra használták őket. Ám a valódi alabástromból készült edényekben drágább balzsamokat és illatszereket tároltak, olyasféléket, mint amilyennel Jézust kétszer is bekenték, egyszer egy farizeus házában, Galileában, máskor pedig a leprás Simon házában, Betániában.

SZENTÍRÁS – ÚJ VILÁG FORDÍTÁS (MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL)
Lukács 7
magyar
Olvasd online a Bibliát!
https://cms-imgp.jw-cdn.org/img/p/1001070103/univ/art/1001070103_univ_sqr_xl.jpg
nwtsty