Lukács 15:1–32

15  Az adószedők és a bűnösök mind igyekeztek köré gyűlni, hogy hallják őt.+ 2  A farizeusok és az írástudók pedig állandóan így morogtak: „Ez az ember szívesen fogadja a bűnösöket, és együtt eszik velük.”+ 3  Erre Jézus a következő szemléltetést mondta el nekik: 4  „Ki az közületek, aki, ha 100 juha van, és elveszít egyet, nem hagyja hátra a 99-et a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja?+ 5  És amikor megtalálja, vállára veszi, és nagyon örül. 6  Mikor pedig hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: »Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.«+ 7  Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben egyetlen bűnös miatt, aki megbánja a bűneit,+ mint 99 igazságos miatt, akinek nincs szüksége megbánásra.+ 8  Vagy melyik asszony az, akinek ha van 10 drachmája, és egy drachmát elveszít, nem gyújt lámpát, nem söpri ki a házát, és nem keresi gondosan, míg meg nem találja? 9  És amikor megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elveszítettem.« 10  Ugyanígy – mondom nektek – Isten angyalai is nagyon örülnek, amikor egy bűnös megbánja a bűneit.”+ 11  Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia. 12  És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a javait. 13  Néhány nap múlva a fiatalabb fiú mindenét összeszedte, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta a vagyonát. 14  Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15  Elment tehát, és elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat+ őrizni. 16  Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit. 17  Amikor észhez tért, így szólt: »Apám béreseinek bőven van kenyerük, én meg itt éhen halok! 18  Útra kelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: ’Apám, vétkeztem Isten* ellen és teellened. 19  Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’« 20  Elindult tehát, és elment az apjához. Még távol volt, mikor az apja meglátta őt, és megszánta. Odafutott, a nyakába borult,* és gyengéden megcsókolta. 21  Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem Isten ellen és teellened.+ Nem vagyok már méltó arra, hogy a fiadnak hívjanak.« 22  Az apa azonban így szólt a rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára. 23  Hozzátok a hizlalt borjút is, vágjátok le*. Együnk és ünnepeljünk, 24  mert ez a fiam halott volt, de életre kelt,+ elveszett, és megkerült.« És vigadozni kezdtek.+ 25  Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt, és ahogy jött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét, és hogy táncolnak. 26  Magához hívta tehát az egyik szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik. 27  Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel jó egészségben* visszakapta őt.« 28  De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt. 29  Ő így felelt az apjának: »Nézd, én már sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és sohasem szegtem meg a parancsaidat. De nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy ünnepeljek a barátaimmal. 30  De amint ez a fiad, aki prostituáltakkal tékozolta el a vagyonodat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt borjút.« 31  Akkor az így szólt hozzá: »Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. 32  De most ünnepelnünk és vigadnunk kell, mert a testvéred halott volt, de életre kelt, elveszett, és megkerült.«”

Lábjegyzetek

Szó szerint: „az ég”.
Vagy: „megölelte”.
Vagy: „áldozzátok fel”.
Vagy: „biztonságban”.

Jegyzetek

szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)

10: Ahogy az a drachmája szóhoz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül ebben a versben, egy drachma majdnem egynapi munkabérnek felelt meg. Ám ez az elveszett érme különösen értékes lehetett, mert talán egy tíz részből álló sorozatnak volt a része, családi ékszer volt, vagy egy drachmákból fűzött nyakláncnak egy darabja. A kereséshez lámpát kellett gyújtani, mivel az otthonoknak csak kicsi ablakuk volt – már ha volt ablakuk. Akkoriban a házaknak a padlója általában föld volt, az asszony tehát azért söpört ki, hogy könnyebben megtalálja az elveszett érmét.

drachmája: A drachma egy görög ezüstérme volt. Jézus földi szolgálatának az idejére a drachma valószínűleg úgy 3,4 g-ot nyomott. Akkoriban a görögök a drachmát egyenértékűnek tekintették a dénárral, viszont a római kormány hivatalosan a dénár 3⁄4-ében állapította meg az értékét. A zsidók éves templomi adója két drachma (egy didrachma) volt. (Lásd a Mt 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)

drachmát: Lásd a Lk 15:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)

Egy embernek volt két fia: A tékozló fiúról szóló szemléltetés több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt ez az egyik leghosszabb példázata Jézusnak. Másrészt különlegesnek számít, hogy családi kapcsolatokat elemzett. A többi szemléltetésében Jézus gyakran élettelen dolgokról beszélt, például különböző magokról és talajokról, vagy egy úr és a rabszolgái közti hivatalos kapcsolatról (Mt 13:18–30; 25:14–30; Lk 19:12–27). De ebben a szemléltetésben Jézus egy apa és a fiai közti bensőséges viszonyt részletezte. A hallgatói közül sokaknak talán nem volt ilyen kedves, melegszívű apjuk. Ez a példázat bemutatja, hogy Jehova mennyire könyörületes és szerető égi Atyja a földi gyermekeinek – azoknak is, akik vele maradnak, és azoknak is, akik rossz útra térnek, de visszajönnek hozzá.

a fiatalabbik: A mózesi törvény szerint az elsőszülött kétszeres részt kapott (5Mó 21:17). Tehát ebben a szemléltetésben a fiatalabbnak az öröksége feleannyi volt, mint az elsőszülött bátyjáé.

kicsapongó életet: Vagy: „pazarló (nemtörődöm; vad) életet”. Egy ezzel rokon görög szót használ ugyanilyen értelemben az Ef 5:18; Tit 1:6; 1Pt 4:4. Mivel a görög szó magában foglalja a pazarló vagy tékozló életmód gondolatát, van olyan bibliafordítás, amelyben a „költekező életmód” kifejezést találhatjuk.

eltékozolta: Az itt használt görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’szétszór (különböző irányokba)’ (Lk 1:51; Cs 5:37). A Mt 25:24, 26-ban a gabona tisztítására, vagyis levegőbe szórására utal. Ebben a példázatban pazarlást, ostoba költekezést jelent.

disznókat őrizni: Ezeket az állatokat a törvény tisztátalannak nevezte, ezért az őrzésük megalázó és megvetendő munka volt egy zsidó ember szemében (3Mó 11:7, 8).

hüvelytermésekkel: A szentjánoskenyérfa termése fényes, bőrszerű, bordósbarna és – összhangban a görög nevének szó szerinti jelentésével (ke·raʹti·on, ’szarvacska’) – görbült szarv alakú. Sok helyen mind a mai napig lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják. Az, hogy a fiú hajlandó lett volna megenni a disznók élelmét, jól mutatja, hogy milyen mélyre süllyedt. (Lásd a Lk 15:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)

teellened: Vagy: „a te szemedben”. A görög elöljárószó, az e·nóʹpi·on, melynek szó szerinti jelentése ’előtt’; ’szeme láttára’, ugyanilyen értelemben jelenik meg a Septuagintában az 1Sá 20:1-ben. Itt Dávid ezt kérdezi Jonatántól: „milyen bűnt követtem el apád ellen. . .?

béreseid: Mikor a fiatalabbik fiú hazatért, nem azt akarta kérni az apjától, hogy mint fiát fogadja vissza, hanem mint egy bérest. Egy béres nem a birtokon élt, mint a rabszolgák, hanem csak felfogadták, gyakran egyszerre csak egy napra (Mt 20:1, 2, 8).

gyengéden megcsókolta: Vagy: „szeretetteljesen megcsókolta”. A görög kifejezést úgy értelmezik, hogy egy nyomatékos formája a phi·leʹó igének, melyet időnként úgy fordítanak, hogy „arcon csókol”; „csókol” (Mt 26:48; Mr 14:44; Lk 22:47), de legtöbbször „szeret” jelentésben fordul elő (Jn 5:20; 11:3; 16:27). A szemléltetésben az apa kedves, barátságos üdvözlése azt mutatja, hogy szívesen visszafogadja a bűnbánó fiát.

fiadnak hívjanak: Néhány kéziratban ezt a folytatást olvashatjuk: „Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.” De számos régi, hiteles kézirat a főszöveg mostani változatát támasztja alá. Néhány tudós szerint azért tették hozzá ezt a mondatot, hogy a vers összhangban legyen a Lk 15:19-cel.

köntöst. . . gyűrűt. . . sarut: Ez a köntös nem csupán egy egyszerű ruhadarab volt, hanem a legjobb. Gazdagon hímzett ünnepi ruha lehetett, olyan, amilyet általában a nagyra becsült vendégeknek ajándékoztak. Az, hogy gyűrűt húztak a fiú ujjára, kifejezte az apa szeretetét, és azt is, hogy milyen méltósággal és tisztelettel bántak a visszafogadott fiúval. A rabszolgák általában nem viseltek gyűrűt és sarut. Az apa tehát nyilvánvalóvá tette, hogy a fiát teljes értékű családtagként fogadta vissza.

tékozolta el: Szó szerint: „emésztette fel”. A görög szó itt érzékletes leírást ad arról, hogy a fiatalabbik fiú hogyan pazarolta el az apja vagyonát, vagyis mindazt, ami szükséges lett volna a megélhetéséhez.

Multimédia

A pásztor és a nyája
A pásztor és a nyája

A pásztor élete nem mindig volt könnyű. Ki volt téve a hőségnek és a hidegnek, valamint sokszor voltak álmatlan éjszakái (1Mó 31:40; Lk 2:8). Megóvta a nyájat a ragadozóktól, mint például az oroszlánoktól, farkasoktól és medvéktől, továbbá megvédte őket a rablóktól (1Mó 31:39; 1Sá 17:34–36; Ézs 31:4; Ám 3:12; Jn 10:10–12). A pásztor nem engedte, hogy a nyáj szétszóródjon (1Ki 22:17); megkereste az elveszett juhokat (Lk 15:4); a gyenge és fáradt bárányokat az ölében hordozta (Ézs 40:11) vagy a vállán cipelte; valamint ellátta a beteg és sérült állatokat (Ez 34:3, 4; Za 11:16). A Biblia gyakran beszél jelképes értelemben a pásztorokról és a munkájukról. Jehova például egy olyan pásztorhoz van hasonlítva, aki szeretettel gondoskodik a nyájáról, vagyis a népéről (Zs 23:1–6; 80:1; Jr 31:10; Ez 34:11–16; 1Pt 2:25). Jézust a nagy pásztornak (Héb 13:20), illetve a főpásztornak nevezi a Szentírás, akinek a vezetése alatt a keresztény gyülekezet felvigyázói önként, önzetlenül és készséggel terelgetik Isten nyáját (1Pt 5:2–4).

Hüvelytermés
Hüvelytermés

A szóban forgó hüvelytermés a szentjánoskenyérfán (Ceratonia siliqua) nő, mely egy szép, örökzöld növény, és egész Izraelben, illetve a Földközi-tenger többi részén is megtalálható. A szentjánoskenyérfa elérheti a 9 m-es magasságot is. A termése 15-25 cm hosszú és kb. 2,5 cm széles. A zöld termés idővel bordós-barnás színű lesz, és egy fényes bőrre emlékeztet. Belül számos borsószerű magja van, melyeket egy édes, ragadós, ehető húsos rész választ el egymástól. A szentjánoskenyérfa hüvelytermését mind a mai napig sok helyen lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják.