Lukács 15:1–32
Lábjegyzetek
Jegyzetek
szemléltetést: Vagy: „példázatot”. (Lásd a Mt 13:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
10: Ahogy az a drachmája szóhoz tartozó magyarázó jegyzetből kiderül ebben a versben, egy drachma majdnem egynapi munkabérnek felelt meg. Ám ez az elveszett érme különösen értékes lehetett, mert talán egy tíz részből álló sorozatnak volt a része, családi ékszer volt, vagy egy drachmákból fűzött nyakláncnak egy darabja. A kereséshez lámpát kellett gyújtani, mivel az otthonoknak csak kicsi ablakuk volt – már ha volt ablakuk. Akkoriban a házaknak a padlója általában föld volt, az asszony tehát azért söpört ki, hogy könnyebben megtalálja az elveszett érmét.
drachmája: A drachma egy görög ezüstérme volt. Jézus földi szolgálatának az idejére a drachma valószínűleg úgy 3,4 g-ot nyomott. Akkoriban a görögök a drachmát egyenértékűnek tekintették a dénárral, viszont a római kormány hivatalosan a dénár 3⁄4-ében állapította meg az értékét. A zsidók éves templomi adója két drachma (egy didrachma) volt. (Lásd a Mt 17:24-hez tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)
drachmát: Lásd a Lk 15:8-hoz tartozó magyarázó jegyzetet, valamint a Szójegyzékben a „Drachma” címszót és a B14-es függ.-et.)
Egy embernek volt két fia: A tékozló fiúról szóló szemléltetés több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt ez az egyik leghosszabb példázata Jézusnak. Másrészt különlegesnek számít, hogy családi kapcsolatokat elemzett. A többi szemléltetésében Jézus gyakran élettelen dolgokról beszélt, például különböző magokról és talajokról, vagy egy úr és a rabszolgái közti hivatalos kapcsolatról (Mt 13:18–30; 25:14–30; Lk 19:12–27). De ebben a szemléltetésben Jézus egy apa és a fiai közti bensőséges viszonyt részletezte. A hallgatói közül sokaknak talán nem volt ilyen kedves, melegszívű apjuk. Ez a példázat bemutatja, hogy Jehova mennyire könyörületes és szerető égi Atyja a földi gyermekeinek – azoknak is, akik vele maradnak, és azoknak is, akik rossz útra térnek, de visszajönnek hozzá.
a fiatalabbik: A mózesi törvény szerint az elsőszülött kétszeres részt kapott (5Mó 21:17). Tehát ebben a szemléltetésben a fiatalabbnak az öröksége feleannyi volt, mint az elsőszülött bátyjáé.
kicsapongó életet: Vagy: „pazarló (nemtörődöm; vad) életet”. Egy ezzel rokon görög szót használ ugyanilyen értelemben az Ef 5:18; Tit 1:6; 1Pt 4:4. Mivel a görög szó magában foglalja a pazarló vagy tékozló életmód gondolatát, van olyan bibliafordítás, amelyben a „költekező életmód” kifejezést találhatjuk.
eltékozolta: Az itt használt görög szó azt jelenti szó szerint, hogy ’szétszór (különböző irányokba)’ (Lk 1:51; Cs 5:37). A Mt 25:24, 26-ban a gabona tisztítására, vagyis levegőbe szórására utal. Ebben a példázatban pazarlást, ostoba költekezést jelent.
disznókat őrizni: Ezeket az állatokat a törvény tisztátalannak nevezte, ezért az őrzésük megalázó és megvetendő munka volt egy zsidó ember szemében (3Mó 11:7, 8).
hüvelytermésekkel: A szentjánoskenyérfa termése fényes, bőrszerű, bordósbarna és – összhangban a görög nevének szó szerinti jelentésével (ke·raʹti·on, ’szarvacska’) – görbült szarv alakú. Sok helyen mind a mai napig lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják. Az, hogy a fiú hajlandó lett volna megenni a disznók élelmét, jól mutatja, hogy milyen mélyre süllyedt. (Lásd a Lk 15:15-höz tartozó magyarázó jegyzetet.)
teellened: Vagy: „a te szemedben”. A görög elöljárószó, az e·nóʹpi·on, melynek szó szerinti jelentése ’előtt’; ’szeme láttára’, ugyanilyen értelemben jelenik meg a Septuagintában az 1Sá 20:1-ben. Itt Dávid ezt kérdezi Jonatántól: „milyen bűnt követtem el apád ellen. . .?”
béreseid: Mikor a fiatalabbik fiú hazatért, nem azt akarta kérni az apjától, hogy mint fiát fogadja vissza, hanem mint egy bérest. Egy béres nem a birtokon élt, mint a rabszolgák, hanem csak felfogadták, gyakran egyszerre csak egy napra (Mt 20:1, 2, 8).
gyengéden megcsókolta: Vagy: „szeretetteljesen megcsókolta”. A görög kifejezést úgy értelmezik, hogy egy nyomatékos formája a phi·leʹó igének, melyet időnként úgy fordítanak, hogy „arcon csókol”; „csókol” (Mt 26:48; Mr 14:44; Lk 22:47), de legtöbbször „szeret” jelentésben fordul elő (Jn 5:20; 11:3; 16:27). A szemléltetésben az apa kedves, barátságos üdvözlése azt mutatja, hogy szívesen visszafogadja a bűnbánó fiát.
fiadnak hívjanak: Néhány kéziratban ezt a folytatást olvashatjuk: „Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.” De számos régi, hiteles kézirat a főszöveg mostani változatát támasztja alá. Néhány tudós szerint azért tették hozzá ezt a mondatot, hogy a vers összhangban legyen a Lk 15:19-cel.
köntöst. . . gyűrűt. . . sarut: Ez a köntös nem csupán egy egyszerű ruhadarab volt, hanem a legjobb. Gazdagon hímzett ünnepi ruha lehetett, olyan, amilyet általában a nagyra becsült vendégeknek ajándékoztak. Az, hogy gyűrűt húztak a fiú ujjára, kifejezte az apa szeretetét, és azt is, hogy milyen méltósággal és tisztelettel bántak a visszafogadott fiúval. A rabszolgák általában nem viseltek gyűrűt és sarut. Az apa tehát nyilvánvalóvá tette, hogy a fiát teljes értékű családtagként fogadta vissza.
tékozolta el: Szó szerint: „emésztette fel”. A görög szó itt érzékletes leírást ad arról, hogy a fiatalabbik fiú hogyan pazarolta el az apja vagyonát, vagyis mindazt, ami szükséges lett volna a megélhetéséhez.
Multimédia
A pásztor élete nem mindig volt könnyű. Ki volt téve a hőségnek és a hidegnek, valamint sokszor voltak álmatlan éjszakái (1Mó 31:40; Lk 2:8). Megóvta a nyájat a ragadozóktól, mint például az oroszlánoktól, farkasoktól és medvéktől, továbbá megvédte őket a rablóktól (1Mó 31:39; 1Sá 17:34–36; Ézs 31:4; Ám 3:12; Jn 10:10–12). A pásztor nem engedte, hogy a nyáj szétszóródjon (1Ki 22:17); megkereste az elveszett juhokat (Lk 15:4); a gyenge és fáradt bárányokat az ölében hordozta (Ézs 40:11) vagy a vállán cipelte; valamint ellátta a beteg és sérült állatokat (Ez 34:3, 4; Za 11:16). A Biblia gyakran beszél jelképes értelemben a pásztorokról és a munkájukról. Jehova például egy olyan pásztorhoz van hasonlítva, aki szeretettel gondoskodik a nyájáról, vagyis a népéről (Zs 23:1–6; 80:1; Jr 31:10; Ez 34:11–16; 1Pt 2:25). Jézust a nagy pásztornak (Héb 13:20), illetve a főpásztornak nevezi a Szentírás, akinek a vezetése alatt a keresztény gyülekezet felvigyázói önként, önzetlenül és készséggel terelgetik Isten nyáját (1Pt 5:2–4).
A szóban forgó hüvelytermés a szentjánoskenyérfán (Ceratonia siliqua) nő, mely egy szép, örökzöld növény, és egész Izraelben, illetve a Földközi-tenger többi részén is megtalálható. A szentjánoskenyérfa elérheti a 9 m-es magasságot is. A termése 15-25 cm hosszú és kb. 2,5 cm széles. A zöld termés idővel bordós-barnás színű lesz, és egy fényes bőrre emlékeztet. Belül számos borsószerű magja van, melyeket egy édes, ragadós, ehető húsos rész választ el egymástól. A szentjánoskenyérfa hüvelytermését mind a mai napig sok helyen lovak, szarvasmarhák és disznók takarmányozására használják.