1Mózes 21:1–34
21 Jehova pedig Sárára fordította a figyelmét, amint megmondta, és Jehova úgy tett Sárával, ahogy ígérte.+
2 Sára tehát terhes lett,+ és Ábrahám öreg napjaira fiút szült neki, pontosan abban az időben, amikorra Isten ígérte Ábrahámnak.+
3 Ábrahám Izsáknak nevezte el az újszülött kisfiát, akit Sára szült neki.+
4 Amikor Izsák, a fia nyolcnapos volt, Ábrahám körülmetélte, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta neki.+
5 Ábrahám 100 éves volt, amikor megszületett a fia, Izsák.
6 Sára ekkor ezt mondta: „Megnevettetett Isten: aki csak hallja, nevetni fog velem*.”
7 Majd hozzátette: „Ki mondta volna Ábrahámnak: »Sára gyermekeket fog dajkálni.« Mégis fiút szültem neki öreg napjaira.”
8 A gyermek pedig cseperedett, és azon a napon, amikor az anyja abbahagyta Izsák szoptatását, Ábrahám nagy lakomát készített.
9 Sára pedig látta, hogy az egyiptomi Hágárnak a fia,+ akit Hágár Ábrahámnak szült, gúnyolódik Izsákkal.+
10 Ezért ezt mondta Ábrahámnak: „Kergesd el ezt a rabszolganőt és a fiát, mert ennek a rabszolganőnek a fia nem lesz örökös az én fiammal, Izsákkal!”+
11 Ám Ábrahámnak nagyon nem tetszett, amit Sára a fiáról mondott.+
12 Isten ekkor ezt mondta Ábrahámnak: „Ne legyen ellenedre, amit Sára a fiúról és a rabszolganőről mond. Hallgass rá, mert a megígért utódod* Izsák által lesz.+
13 De a rabszolganő fiát+ is nemzetté teszem,+ mert ő is az utódod*.”
14 Ábrahám tehát felkelt kora reggel, adott Hágárnak kenyeret és egy bőrtömlő vizet. Ezeket a vállára tette, majd elküldte Hágárt a fiúval együtt.+ Az asszony pedig elindult, és Beér-Seba+ pusztájában bolyongott.
15 Végül elfogyott a víz a bőrtömlőből, ő pedig egy bokor alá tette a fiút.
16 Majd odébb ment, leült egymagában egy nyíllövésnyi távolságra, mert ahogy mondta: „Nem akarom látni, amikor meghal a fiú.” Leült tehát nem messze, és hangosan sírva fakadt.
17 Isten ekkor meghallotta a fiú+ hangját, és szólt Isten angyala Hágárnak az égből, ezt mondva neki:+ „Mi baj, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiad hangját.
18 Kelj fel, segítsd fel a fiút, tartsd meg erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem.+”
19 Isten ekkor megnyitotta Hágár szemeit, és az asszony meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a bőrtömlőt vízzel, és inni adott a fiúnak.
20 Isten a fiúval+ volt, ahogy az növekedett. A fiú a pusztában lakott, és íjász lett.
21 Párán pusztájában+ lakott, és az anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
22 Akkoriban Abimélek a seregének a vezérével, Pikollal együtt ezt mondta Ábrahámnak: „Isten veled van mindenben, amit teszel.+
23 Most azért esküdj meg nekem itt az Istenre, hogy nem cselekszel álnokul sem velem, sem a fiaimmal, sem a leszármazottaimmal. Én szeretettel* bántam veled, tegyél te is így velem és az emberekkel, akik között laksz.+”
24 Ábrahám ezt mondta: „Megesküszöm.”
25 De Ábrahám elpanaszolta Abiméleknek, hogy Abimélek szolgái erőszakkal elvettek tőle egy kutat.+
26 Abimélek így felelt: „Nem tudom, ki tette ezt. Te nem mondtad ezt nekem, és csak ma hallottam erről.”
27 Ábrahám ekkor juhokat és marhákat adott Abiméleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
28 Amikor Ábrahám kiválasztott a nyájból hét nőstény bárányt,
29 Abimélek megkérdezte: „Miért választottad ki ezt a hét nőstény bárányt?”
30 Ábrahám ezt felelte: „Fogadd el tőlem ezt a hét nőstény bárányt, mert ez igazolja, hogy én ástam ezt a kutat.”
31 Ezért nevezte el azt a helyet Beér-Sebának*+, mert ott mindketten megesküdtek.
32 Szövetséget kötöttek+ tehát Beér-Sebában, azután pedig Abimélek a seregének a vezérével, Pikollal visszatért a filiszteusok földjére.+
33 Ábrahám utána ültetett Beér-Sebában egy tamariszkuszfát, és dicsőítette ott Jehovának,+ az örökkévaló Istennek a nevét.+
34 És Ábrahám sokáig* maradt* a filiszteusok földjén.+
Lábjegyzetek
^ Esetleg: „rajtam”.
^ Szó szerint: „magod”.
^ Szó szerint: „magod”.
^ Vagy: „odaadó szeretettel”. Lásd: Szójegyzék.
^ Jel. valószínűleg: ’az eskü kútja’; ’a hétnek kútja’.
^ Szó szerint: „sok napon át”.
^ Vagy: „lakott bevándorlóként”.