Ézsaiás 6:1–13
6 Abban az évben, amikor Uzziás király meghalt,+ láttam Jehovát, amint egy fenséges és kiemelkedő trónon ült,+ és a ruhájának a szárnyai betöltötték a templomot.
2 Szeráfok álltak felette. Mindegyiknek hat szárnya volt. Kettővel az arcukat takarták el*, kettővel a lábukat, és kettővel repültek.
3 Így kiáltott az egyik a másiknak:
„Szent, szent, szent a seregek Jehovája!+
Dicsősége betölti az egész földet.”
4 És az ajtófélfák megremegtek a kiáltástól*, és a ház megtelt füsttel.+
5 Akkor így szóltam: „Jaj nekem!
Végem van,*hiszen tisztátalan ajkú ember vagyok,és tisztátalan ajkú nép között lakom,+mert magát a királyt, a seregek Jehováját látták szemeim!”
6 Ekkor az egyik szeráf odarepült hozzám. A kezében izzó szén volt,+ amelyet fogóval vett el az oltárról.+
7 Megérintette vele a számat, és így szólt:
„Ez most hozzáért ajkaidhoz.
Vétked el lett távolítva,és Isten megbocsátotta a bűneidet.”
8 Ezután hallottam, hogy Jehova ezt kérdezi: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?”+ Akkor ezt mondtam: „Itt vagyok én! Küldj engem!”+
9 Ő így folytatta: „Menj, és mondd meg ennek a népnek:
»Újra meg újra hallani fogjátok az üzenetet,de nem értitek meg.
Újra meg újra látni fogjátok azt,de nem juttok ismerethez.«+
10 Tedd érzéketlenné ennek a népnek a szívét,+és süketté a fülét,+tapaszd össze a szemüket,hogy ne lássanak a szemükkel,ne halljanak a fülükkel,hogy szívük ne értsen,és ne térjenek meg, és ne gyógyuljanak meg!+”
11 Erre ezt kérdeztem: „Meddig, ó, Jehova?” Ő így felelt:
„Míg a városok romba nem dőlnek és lakatlanok nem lesznek,a házakban nem marad ember,a föld pedig puszta és elhagyatott nem lesz.+
12 Míg Jehova el nem viszi messzire az embert,+és teljesen elhagyatott nem lesz az ország.
13 De lesz még benne egy tizedrész, melyet újra fölégetnek, mint egy nagy fát, és mint egy tölgyfát, melyeknek megmarad a tönkje, miután kivágták. Egy szent mag* lesz a tönkje.”
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „az arcát takarta el”.
^ Szó szerint: „a kiáltónak a hangjától”.
^ Szó szerint: „elhallgattattak”.
^ Vagy: „utód”.