2023. július 6-án Kassel városából 15 fiatal, akik Jehova Tanúi, elnyerték az első díjat a munkájukért, melyben kiemelték Wilhelmine Pötter testvérnő bátor példáját, aki a náci üldözés során halt meg.

A Stolpersteine in Kassel Alapítvány Kassel városában macskakövekre rögzített réztáblákat helyezett el, emléket állítva ezzel azoknak, akik a náci rezsim alatt haltak meg. Köztük volt Wilhelmine és a férje, Justus Pötter is. Wilhelminéről egy utcát is elneveztek a szomszédos faluban, Niestetalban. Az alapítvány tizedik évfordulóján tanulókat kértek fel a városból, hogy válasszanak ki egy vagy több áldozatot, mutassák be az életüket, és mondják el, hogy mit tanultak tőlük.

Egy 13 és 23 év közötti Tanú-fiatalokból álló csoport Wilhelminét választotta a munkájához. Huszonnégy perces videót készítettek az életéről, melynek azt a címet adták, hogy Egyedül Istennek engedelmeskedett. A videó bemutatta, hogy Wilhelminét bebörtönözték a nácik 1937-ben, majd 1942-ben meghalt a ravensbrücki koncentrációs táborban, 49 éves korában. Ezenkívül a tanulók készítettek posztereket is, amin Wilhelmine levelei is láthatók, melyeket a férjének és a családjának írt, mialatt a táborban volt. Ezek a poszterek megtekinthetők abban a buszmegállóban, ami a testvérnőről elnevezett utcánál van.

1937. április 25-én Wilhelmine ezt írta a férjének: „Kedves Justus! Boldog vagyok, hogy mindketten nyugodtak és eltökéltek tudtunk maradni, amikor megkaptuk a büntetésünket. Továbbra is bízunk az Úrban, hogy ő védelmezni és irányítani fog bennünket. Emellett arra kérem az Urat az imáimban, hogy minden tekintetben erősítsen meg bennünket, hogy hűek tudjunk maradni ahhoz az ígérethez, amit neki tettünk, vagyis hogy mindvégig kitartunk. Ő nem fog megengedni nagyobb terhet, mint amit el tudunk viselni. Szóval, teljesen bízunk Urunkban és Mesterünkben.” Wilhelmine választ kapott az imáira, hiszen mindketten hűségesen kitartottak a halálukig.

Alexandra Altemeier testvérnő, aki 23 éves, ezt mondta a videóban: „Wilhelmine és a férje tudták, hogy Krisztus követőiként számíthatnak üldözésre. A hitükért készek voltak vállalni az üldözést, a letartóztatást és még a halált is, mert tudták, hogy Isten nem fog elfelejtkezni róluk.” Ole Schröder testvér, aki 18 éves, szintén részt vett a projektben. Ezt mondta: „Pötter testvérnő példája ösztönzően hat rám. Utánzásra méltó, hogy szilárdan hitt Istenben, és mindvégig kitartott, illetve hogy nem vesztette el az örömét. A példája megmutatja nekem, hogy mennyire értékes az Istennel ápolt barátság.”

Az átadási ünnepségen az egész videót bemutatták a 180 főből álló hallgatóság előtt. Voltak köztük diákok, sajtóképviselők, a polgármester, a kulturális osztály vezetője és a tankerületi igazgató.

Justus és Wilhelmine hithű és bátor példája nemcsak azokat ösztönzi, akik részt vettek ebben a projektben, hanem minket is. Biztosak vagyunk benne, hogy Jehova soha nem fog elfeledkezni a hűséges szolgáiról (Héberek 6:10).