A bojtorjánhal, mely a gályatartóhal-félék családjába tartozik, arról ismert, hogy rátapad más tengeri élőlények testére. Amellett, hogy képes szilárdan rögzíteni magát a gazdaállathoz, gond nélkül le tud válni róla úgy, hogy nem okoz neki sérülést. Nem is csoda, hogy ezzel felkeltette a tudósok érdeklődését.

 Gondolkodj el ezen: A bojtorjánhal képes rátapadni rájákra, cápákra, teknősökre, bálnákra és más tengeri élőlényekre, függetlenül attól, hogy milyen a bőrük vagy a páncéljuk felülete. Potyautasként biztonságban utazhat, és még élelemhez is jut. A gazdaállat zsákmányának maradékával és a testén lévő parazitákkal táplálkozik. A kutatók szeretnék megfejteni, hogy a bojtorjánhal hogy képes ilyen szilárdan rögzíteni magát más állatokhoz úgy, hogy közben nem okoz nekik sérülést.

 Bojtorjánhalak egy rablócápa körül

 Az ovális alakú tapadókorong a bojtorjánhal fejének a tetején található. A korong hajlékony szegélye tökéletes tapadást biztosít. A tapadókorongon több sorban harántredők helyezkednek el, melyeknek éle finoman fogazott. Amikor a redők állnak, a fogak hozzáérnek a gazdaállat bőréhez, és így súrlódás jön létre. A súrlódásnak és a szívóhatásnak köszönhetően a bojtorjánhal stabilan a helyén marad, bármilyen gyorsan úszik is a gazdaállat, és bármilyen hirtelen változtat is irányt.

 A kutatók a bojtorjánhal tapadókorongjának mintájára készítettek egy mesterséges változatot. Ez az ovális szerkezet sokféle felülethez képes hozzátapadni. A kísérletek során képes volt akkora húzóerőnek ellenállni, mely a saját súlyának több százszorosa.

 A bojtorjánhal tapadókorongjának működési elvét sok területen lehet alkalmazni. Például tengeri élőlények megjelölésére, mélytengeri kutatások során, illetve hajók és hidak víz alatti részén világítótestek és egyéb eszközök rögzítésére.

 Mit gondolsz? A bojtorjánhal tapadókorongja evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?