Egyszer megmentve, örökre megmentve?
A Biblia válasza
Az „egyszer megmentve, örökre megmentve” tanítás nem a Biblián alapul. A megmentést a Jézus Krisztusba vetett hit teszi lehetővé. De ha valaki elveszíti a hitét, végül nem fog megmenekülni. A Biblia azt írja, hogy „kemény harcot” jelent életben tartani a hitet (Júdás 3, 5). Az első századi keresztények, akik már Krisztus követői voltak, ezt a figyelmeztetést kapták: „folyton munkáljátok megmentéseteket, félelemmel és remegéssel” (Filippi 2:12).
Bibliaversek, melyek cáfolják az egyszer megmentve, örökre megmentve tanítást
A Biblia figyelmeztet, hogy ha valaki súlyos bűnt gyakorol, nem élhet majd Isten királyságában (1Korintusz 6:9–11; Galácia 5:19–21). Ennek a figyelmeztetésnek nincs értelme, ha a megmentés így is, úgy is garantálva van. Ám a Biblia rámutat, hogy ha egy keresztény visszatér a bűnös életútjához, végül nem fog megmenekülni. Például a Héberek 10:26 ezt írja: „ha készakarva gyakorolunk bűnt, miután megkaptuk az igazság pontos ismeretét, akkor nincs többé áldozat a bűnökért” (Héberek 6:4–6; 2Péter 2:20–22).
Jézus egy szemléltetéssel emelte ki, hogy mennyire fontos megtartani a hitet. Saját magát egy szőlőtőhöz, a követőit pedig a szőlővesszőkhöz hasonlította. A szemléltetés szerint a hitüket a tetteik bizonyítják, vagyis az, hogy gyümölcsöt teremnek. De ha nem őrzik meg a hitüket, nem részesülnek megmentésben, lemetszik őket, mint a gyümölcstelen szőlővesszőt (János 15:1–6). Pál apostol is használt egy hasonló szemléltetést, mellyel azt emelte ki, hogy ha a keresztények nem őrzik meg a hitüket, akkor „lenyesik” őket (Róma 11:17–22).
A Biblia erre inti a keresztényeket: „Kitartóan virrasszatok” (Máté 24:42; 25:13). Akik szellemi értelemben elalszanak, vagyis „a sötétség cselekedeteit” gyakorolják, illetve nem engedelmeskednek teljes mértékben Jézus parancsainak, nem részesülnek megmentésben (Róma 13:11–13; Jelenések 3:1–3).
Számos bibliavers hangsúlyozza, hogy a keresztényeknek hűségesen ki kell tartaniuk mindvégig (Máté 24:13; Héberek 10:36; 12:2, 3; Jelenések 2:10). Az első századi keresztényeket örömmel töltötte el, amikor a hittársaik hűséges kitartásáról hallottak (1Tesszalonika 1:2, 3; 3János 3, 4). Miért hangsúlyozná ennyire a Biblia a kitartás fontosságát, ha azok is megmentésben részesülnének, akik nem maradnak hűségesek?
Pál apostol csak nem sokkal a halála előtt érezte biztosnak a megmentését (2Timóteusz 4:6–8). Korábban elismerte, hogy ha enged a testi vágyaknak, elveszíti a megmentés lehetőségét. Ezt írta: „megöklözöm testemet, és rabszolgává teszem, hogy miután másoknak prédikáltam, én magam valamiképpen alkalmatlanná ne váljak” (1Korintusz 9:27; Filippi 3:12–14).