A Szentírás felhívja a figyelmet arra, hogy ha valaki szabadjára engedi a haragját, az neki is, és a környezetének is ártalmas (Példabeszédek 29:22). Persze lehetnek olyan helyzetek, amikor jogosan haragszunk. De a Biblia figyelmeztet, hogy akire az jellemző, hogy nem tudja féken tartani a haragját, az nem fog megmenekülni (Galácia 5:19–21). A Szentírás alapelvei azonban segíthetnek, hogy megtanuljunk uralkodni magunkon.

•  Mindig rossz dolog haragudni?

•  Mikor helytelen haragudni?

•  Hogyan lehet uralkodni a haragon?

•  Bibliaversek a haragról

 Nem. Némely esetben a harag jogos lehet. Például az istenfélő Nehémiás „nagyon dühös” lett, amikor meghallotta, hogy a hittársait elnyomják (Nehémiás 5:6).

 Időnként még Isten is haragszik. Például Jehova „haragra gerjedt Izrael ellen”, mert bár azt ígérték, hogy csak őt fogják imádni, hamis isteneket kezdtek szolgálni (Bírák 2:13, 14). Ám a harag nem jellemző tulajdonsága Jehova Istennek. Ő mindig tud uralkodni magán, de ha haragszik, azt mindig jogosan teszi (2Mózes 34:6; Ézsaiás 48:9).

 Ha valaki féktelenül és indokolatlanul haragszik, az helytelen, és a legtöbbször pont ez történik az emberekkel. Nézzünk erre két példát:

•   Káin „nagyon haragos. . . lett”, amikor Isten nem fogadta el az áldozatát. A harag annyira elhatalmasodott rajta, hogy végül megölte a testvérét (1Mózes 4:3–8).

•   Jónás próféta „nagyon dühös lett”, amikor Isten megkönyörült Ninive lakóin. Isten megfeddte Jónást. Elmondta neki, hogy nem jogos a haragja, és neki is irgalmasnak kellene lennie a bűnbánókkal (Jónás 3:10–4:1, 4, 11). a

 Ez a két példa jól mutatja, hogy az ember indokolatlan és féktelen haragja „nem szolgálja Isten igazságosságát” (Jakab 1:20).

•   Ismerd fel, hogy a szabadjára engedett harag igazából a gyengeség jele. Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki kiadja magából a haragját, az erős jellem. De ez igazából nem az erő, hanem a gyengeség jele. „Mint a város, melynek lerombolták a falait, olyan az az ember, aki nem tud uralkodni magán” (Példabeszédek 25:28; 29:11). Azzal, hogy megtanuljuk féken tartani a haragunkat, azt bizonyítjuk, hogy erősek vagyunk, és jó az ítélőképességünk (Példabeszédek 14:29). A Biblia ezt mondja arról, aki tud uralkodni magán: „Jobb a türelmes ember annál, aki erős” (Példabeszédek 16:32).

•   Ne engedd, hogy a haragod irányítson, nehogy olyat tegyél, amit később megbánsz! A Zsoltárok 37:8 ezt mondja: „Hagyj föl a haraggal, hagyd el a dühöt”. Majd hozzáteszi: „ne bosszankodj, nehogy rosszat tegyél!” Vagyis ha felbosszantanak minket, dönthetünk úgy is, hogy felhagyunk a haraggal, és így elkerüljük, hogy valami rosszat tegyünk. Az Efézus 4:26 ezt így fogalmazza meg: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek.”

•   Ha lehet, menj el, amikor kezdesz ingerültté válni. A Biblia ezt írja: „A viszály kezdete olyan, mint amikor megnyitják a gátat, ezért távozz, még mielőtt kitör a veszekedés!” (Példabeszédek 17:14). Bár bölcs dolog minél gyorsabban rendezni egy nézeteltérést, először mindkét félnek meg kell nyugodnia ahhoz, hogy békésen tudjanak beszélni róla.

•   Ne ítélj elhamarkodottan! „Az ember éleslátása fékezi haragját” – mondja a Példabeszédek 19:11. Bölcsen tesszük, ha mindennek utánajárunk, mielőtt véleményt alkotunk. Ha minden oldalról figyelmesen megvizsgáljuk a helyzetet, akkor kisebb az esélye annak, hogy indokolatlanul megharagszunk (Jakab 1:19).

•   Imádkozz azért, hogy meg tudj nyugodni. Isten olyan békét tud adni, „amely felette áll minden gondolkodásnak” (Filippi 4:7). A szent szellem, melyet többek között imában kérhetsz Istentől, segít békésnek, türelmesnek lenni, és önuralmat gyakorolni (Lukács 11:13; Galácia 5:22, 23).

•   Bölcsen válaszd meg, hogy kikkel barátkozol. A környezetünk általában hatással van ránk (Példabeszédek 13:20; 1Korintusz 15:33). Épp ezért figyelmeztet minket a Biblia a következőkre: „Ne keresd forrófejű ember társaságát, és ne legyen közöd olyanhoz, aki hajlamos a dühöngésre, nehogy olyanná válj, mint ő, és csapdába kerülj” (Példabeszédek 22:24, 25).