Olvasd el, hogy mi történt Karinával, és képzeld el, hogy mindez veled történik. Mit tennél a helyében?

 Karina: „Iskolába menet leállított egy rendőr, és megbírságolt gyorshajtásért. Annyira dühös lettem! Elmondtam anyának, és azt mondta, hogy szóljak apának is, de ehhez semmi kedvem sem volt.”

  Te mit tennél?

1.  A) Nem szólnál apukádnak, remélve, hogy soha nem tudja meg.

2.  B) Mindent elmondanál apukádnak.

 Csábító lehet az első megoldás, hiszen anyukád azt hiheti, hogy odamentél apukádhoz, és elmondtad neki, hogy mi történt. De hidd el, érdemes őszintén bevallani a hibáidat, akár bírságról, akár valami másról van szó.

1.  1. Mert így helyes. A Biblia szerint a keresztényeknek tisztességesen kell viselkedniük mindenben (Héberek 13:18).

    „Komolyan törekszem rá, hogy becsületes legyek, vállaljam a felelősséget a tetteimért, és ha hibázom, minél hamarabb beismerjem” (Alexis).

2.  2. Mert az emberek szívesebben bocsátanak meg annak, aki elismeri, hogy hibázott. A Biblia ezt írja: „Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel” (Példabeszédek 28:13).

    „Bátornak kell lenni ahhoz, hogy beismerd a tévedésedet, de csak így nyerheted el mások bizalmát. Látni fogják, hogy őszinte vagy. A beismeréssel jóra fordíthatsz egy kellemetlen helyzetet” (Richard).

3.  3. És ami a legfontosabb, mert ez tetszik Jehova Istennek. „A csalárd ember utálatos Jehova előtt, a becsületeseknek azonban meghitt társa Ő” – írja a Példabeszédek 3:32.

    „Miután elkövettem egy súlyos hibát, rájöttem, hogy nyíltan be kell vallanom. Nem számíthatok Jehova támogatására, ha megkerülöm a tanácsait” (Rachel).

 Térjünk most vissza Karinára. Vajon mit tett? Megpróbálta eltitkolni a bírságot az apukája elől, de csak egy darabig sikerült. Ezt mondja: „Rá egy évre apa átnézte a biztosítási papírjainkat, és észrevette, hogy volt egy bírságolásom. Elég nagy zűr lett belőle. Még anya is megharagudott, hogy nem hallgattam rá.”

 Mi a tanulság? Karina így fogalmazta meg magának: „Ha titokban tartod a hibáidat, azzal csak rontasz a helyzeten. Később úgyis fizetni fogsz értük!”

 Mindenki követ el hibákat (Róma 3:23; 1János 1:8). Viszont az alázat és az érettség jele, ha valaki beismeri, hogy hibázott, méghozzá haladéktalanul.

 A következő lépés az, hogy tanulsz is a hibáidból. Sok fiatal sajnos nem él ezzel a lehetőséggel, mert talán olyan érzései vannak, mint egy tizenéves lánynak, Priscillának voltak. Ezt mondja: „Nagyon letört, amikor hibáztam. Nem tartottam sokra magam, és a hibáim nagyon nyomasztottak. El voltam keseredve, és reménytelen esetnek éreztem magam.”

 Te is szoktál ilyeneket érezni? Ha igen, gondolj arra, hogy amikor a hibáidon rágódsz, az olyan, mintha vezetés közben folyton a visszapillantó tükröt néznéd. Ha leragadsz a múltnál, értéktelennek fogod érezni magad, és nem lesz erőd szembenézni az előtted álló nehézségekkel.

 Legyél inkább egy kicsit kiegyensúlyozottabb.

 „Idézd fel a hibáidat, és tanulj belőlük, hogy ne kövesd el őket újra. De ne gondolkodj rajtuk annyit, hogy elkedvetlenítsenek” (Elliot).

 „Próbálok úgy tekinteni a hibáimra, mint amikből tanulhatok. A tanulságok segítenek, hogy jobb emberré váljak, és legközelebb másképp csináljam. Csak így fejlődhetek” (Vera).