„Mert Isten nem a gyávaság szellemét adta nekünk, hanem az erőét, szeretetét és józan gondolkodásét” (2Timóteusz 1:7, Új világ fordítás).

 „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteusz 1:7, Újfordítású revideált Biblia).

 Isten segít nekünk, hogy bátrak legyünk, és ne féljünk azt tenni, ami helyes. Ő azt szeretné, hogy ne legyünk gyávák, mert ez visszatarthat minket attól, hogy azt tegyük, ami neki tetszik.

 A vers három dolgot említ, amely segít leküzdeni a félelmünket.

 Erő. Krisztus követői mindig is bátran szolgálták Istent, még akkor is, amikor ellenségeskedéssel néztek szembe, vagy veszélybe került az életük. Nem engedtek a félelemnek (2Korintusz 11:23–27). Mi segített nekik ebben? Pál apostol így magyarázta: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:13). Isten a szolgáinak meg tudja adni „a szokásosnál nagyobb [erőt]”, melynek segítségével bármilyen akadályt le tudnak küzdeni (2Korintusz 4:7).

 Szeretet. Az Isten iránti szeretet segít nekünk abban, hogy bátran kiálljunk amellett, ami helyes. Az emberek iránt érzett szeretet pedig arra indít, hogy önzetlenek legyünk, még akkor is, ha ellenállásba ütközünk, vagy veszélybe kerülünk (János 13:34; 15:13).

 Józan gondolkodás. Ez a kifejezés a Bibliában általában arra utal, hogy valaki Isten tanácsainak a figyelembevételével képes bölcs döntéseket hozni. Az ilyen személy még a nehézségek idején is észszerűen tud gondolkodni. A döntései azt tükrözik, hogy tudja, hogyan gondolkodik Isten, és hogy a barátsága Istennel fontosabb annál, mint hogy mások mit gondolnak.

 A Timóteusznak írt második levelet Pál apostol írta drága barátjának és hittársának, Timóteusznak. Pál a levelében kedvesen arra ösztönözte a fiatal Timóteuszt, hogy továbbra is lelkesen végezze Isten szolgálatát (2Timóteusz 1:1, 2). Timóteusz valószínűleg félénk volt, ami visszatarthatta volna attól, hogy ellássa a feladatait (1Timóteusz 4:12). Pál arra emlékeztette őt, hogy a feladat, amellyel meg lett bízva a gyülekezetben, egy különleges ajándék Istentől. Arra ösztönözte, hogy felvigyázóként bátran éljen a hatalmával, ne féljen hirdetni a jó hírt, és ne hátráljon meg, ha a hite miatt szenvednie kell (2Timóteusz 1:6–8).

 Bár ezek a szavak eredetileg Timóteusznak szóltak, mindenki hasznot meríthet belőle, aki szeretné Istent szolgálni. Azt erősíti meg, hogy Isten segítségével a nehézségek ellenére is ki lehet tartani.